Wilder Rosenbusch
Wie steht er da vor den Verdunkelungen
des Regenabends, jung und rein;
in seinen Ranken schenkend ausgeschwungen
und doch versunken in sein Rose-sein;
die flachen Blüten, da und dort schon offen,
jegliche ungewollt und ungepflegt:
so, von sich selbst unendlich übertroffen
und unbeschreiblich aus sich selbst erregt,
ruft er den Wandrer, der in abendlicher
Nachdenklichkeit den Weg vorüberkommt:
Oh sieh mich stehn, sieh her, was bin ich sicher
und unbeschützt und habe was mir frommt.
Rainer Maria Rilke 1875- 1926
Vadrózsabokor A
Ahogy itt áll sötétségbe merülve
esti esőben, csupaszon;
hajtása kapaszkodásra lendülve
elmerengve mint rózsa amazon;
Lapos virágok, itt-ott már kinyílva,
egyik sem kívánt él elvadultan:
így, magát végtelenül túlszárnyalva
és leírhatatlanul ön felindultan
szólítja a vándort, ki az esteli
gondolatokba merülve ott megy:
O nézz állok, nézz most, mily mesebeli
védtelen, és létem egy átélt kegy.
[Muci Tóni
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Minden német tudásom összeszedve átolvastam az eredetit és a fordítást is. Nem könnyű, bizony a versfordítói munkálkodás. Én is fordítottam már olaszból egyszer. De te perfekt német tudással bizonyára csak a szövegformázás nehézségeivel birkózol meg, míg én az értelmezéssel is.
De azért az is ad elegendő gondolkozni valót. Gratulálok a vadrózsádhoz és hogy ügyesen tolmácsoltad nekünk Rainer Maria Rilke versét!
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Sokáig gondolkodtam azon, jutalom e vagy büntetés, hogy én külföldön élek. Most már másodszor jöttem rá: Mind a kettő, de legfőképp egy feladatot bízott rám Isten. Amikor a Jugó háború volt, és a testvéemnek, amikor lebetegedett, tudtam biztositani évekig a Magyarországi kezellést. Most amikor elkezdtem írni, csak írtam mert szerettem. Egy véletlen volt gondoltam. De nem. Az az út volt a második feladatom elvégzéséhez. Ha már a sorsom rákényszeritett egy idegen nyelv elsajátitására, szórakozásbol pedig elkezdtem írni, akkor a természetetes levonása ennek, használjam ki a német tudásomat a magyar nép javára. Az első forditásom is egy véletlen volt, és igy feladatomnak vettem a műforditást, németröl – magyarra. És ez annyira megtettszett, hogy nem tudok szabadulni tőle. Nem a német nyelv a probléma, hanem a magyar gazdag szókincs, amiböl még rengeteget meg kell tanulnom.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Két változatot látok, míg a múltkor csak egyet. Talán azóta javítottad, vagy én nem jól láttam akkor?
Látom, hogy az első még nyersebb, a második már csiszoltabb fordítás.
Érdekes feladat, olyan mint a kirakós játék. Adott a mondanivaló, a szavak, fogalmak, amiket át lehet fűzni rokon értelmű fogalmakkal, úgy hogy a mondanivaló ne változzon meg. Én is elemeztem pl olyan fordításokat, amelyeket több költő írt ugyanarról a versről. Érdekes megoldások születtek. A különbség és a hasonlóság összehasonlítása játékos élmény.
Látom szebb és líraibb lett munkád míg újra benéztem. 🙂
Gratulálok!
Kedves Albert!
Jól láttad, eőször csak az A változat volt fenn. Ott szigoruan tartottam magam a sorokhoz, és a sorokbani szótagszámhoz, és ennél a formánál olyan kevés lehetőséged van, és sehogysem tudod a forditáásal visszaadni a költő gondolatait. A magyar és a német nyelv, a szótagszám serinti betartásákor, sohasem tudja visszadni értelmileg ugyanazt, ezért a B változatot, úgy írtam ahogy az érzéseim arra vezettek, hogy Rilke is ezt akarta a verssel kifejezni. Mint ahogy te is leírtad, nekem is az volt a fontos, hogy a mondanivaló ne változzon meg, annak ellenére, ha a szavak, és a szótagszám, más is.
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad, nagyon örülök a véleményednek,mert én még tanulom a forditást, de ha úgy muszaj forditanom, hogy a szabályok stimmeljenek és az értelem elúszik, akkor én azzal a költönek sem szolgálok, és nem is tudok úgy szívvel forditani.
üdv Tóni