Wilhelm Busch: A lány virág volt és finom…

Sie war ein Blümlein

Sie war ein Blümlein hübsch und fein,
Hell aufgeblüht im Sonnenschein.
Er war ein junger Schmetterling,
Der selig an der Blume hing.
Oft kam ein Bienlein mit Gebrumm
Und nascht und säuselt da herum.
Oft kroch ein Käfer kribbelkrab
Am hübschen Blümlein auf und ab.
Ach Gott, wie das dem Schmetterling
So schmerzlich durch die Seele ging.
Doch was am meisten ihn entsetzt,
Das Allerschlimmste kam zuletzt.
Ein alter Esel fraß die ganze
Von ihm so heißgeliebte Pflanze.
________________________________

A lány virág volt és finom…

A lány virág volt és finom,
Napfényre nyílt sok kis szirom.
Az ifjú – lepke… Könnyű, szép,
Csüggött rajt’ vesztve ép eszét.
És gyakran jött egy csöppnyi méh,
Nassolta s zümmögött köré.
Sőt, nemritkán egy kisbogár
Járt rajta, bice-bóca bár.
Óh, Istenem, mily fájdalom
A lepkének e forgalom!
Ám főleg attól szenvedett,
Ki, mint utolsó érkezett:
Egy vén csacsi – mit néki szép! –
Felfalta virág-kedvesét.

* * * * *