Der Wetterhahn
Wie hat sich sonst so schön der Hahn
Auf unserm Turm gedreht
Und damit jedem kundgetan,
Woher der Wind geweht.
Doch seit dem letzten Sturme hat
Er keinen rechten Lauf;
Er hängt so schief, er ist so matt,
Und keiner schaut mehr drauf.
Jetzt leckt man an den Finger halt
Und hält ihn hoch geschwind.
Die Seite, wo der Finger kalt,
Von daher weht der Wind.
_____________________________
A szélkakas
Tornyunkon hajdan rézmadár,
Kakas forgott, kevély,
Ki fölnézett rá, tudta már,
A szél merről veszély.
De egyszer jött egy nagy vihar,
Megtépte rendesen,
Most lóg, forogni nem akar,
S nem néz rá senki sem.
Így, körbenyalva föltartják
Ujjuk az emberek,
És arról fúj a szél, mondják,
Merről az ujj hideg.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
Tudod mi jutott az eszembe, amikor ezt a fordításodat olvastam? Igaz, nem szoktam írni soha egyikre sem, hisz hiányzik a tudásom hozzá. A különbséget a profi versek között, legjobban azon a példán írom le mint ahogy az eszembe jutott:
A ti forditásitok olyan tökéletesek, jók, szépek, mint egy szaküzletben vett puloverok, az enyémiek pedig, olanok mint kin a sarkon, a kissámlin ülő Kati néni, szokott kötni. Van ahol leszaladt egy szem, van ahol hiányzik egy, vagy egy sor fals szemekkel lett kötve.
Talán a viselőjének, mint itt az olvasónak, nem a bele kötött fonál minősége, hanem a személyes, odaadás, a szeretet, a kitartás a fontos amivel kötve, vagy írva lett.
Lehet azért is melegít jobban a testert, vagy a szívet jobban.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Természetesen igazad van, ezért is írtam, hogy rád sokkal többen kíváncsiak és sokkal többre értékelnek, teljes joggal. Te harcolsz a magyar nyelvért, én csak használom. Persze, én sem vagyok profi, csak egy amatőr, aki 1956-ban 14 éves fiú volt, és eszébe sem jutott távozni az országból, ahogy a szüleimnek sem. Ha egyetemista lettem volna, lehet, hogy én is felcsapok forradalmárnak, aztán elmenekülök a megtorlás elől. Ma élnék valahol a világban, és még úgy sem tudnék magyarul, mint te. Életemből 12 évet töltöttem külföldön, de furcsa módom sosem volt honvágyam, talán azért, mert mindenütt gyorsan beilleszkedtem, szót értettem a helyiekkel, és rájöttem, hogy másutt is érezheti jól magát az ember. Ha még pénze is van hozzá, akkor pláne…
Köszönöm, hogy olvastál, nem voltam nagyon tartalomhű, de igyedkeztem hangulatos lenni.
Üdv: Dávid