Wilhelm Busch:Der Esel

Der Esel

Es stand vor eines Hauses Tor
Ein Esel mit gespitztem Ohr,
Der käute sich sein Bündel Heu
Gedankenvoll und still entzwei.

Nun kommen da und bleiben stehn
Der naseweisen Buben zween,
Die auch sogleich, indem sie lachen,
Verhaßte Redensarten machen,
Womit man denn bezwecken wollte,
Daß sich der Esel ärgern sollte.

Doch dieser hocherfahrne Greis
Beschrieb nur einen halben Kreis,
Verhielt sich stumm und zeigte itzt
Die Seite, wo der Wedel sitzt.

Wilhelm Busch
(1832-1908)

A szamár

Szamár állt egy kapu előtt,
Hegyes füle bizony megnőtt,
Falja a nyaláb szénáját,
De nyugalmát megzavarják.

Nos, jő hozzá, és ott megáll,
A két fiú, a nagy zsivány,
Pontosan azon nevetnek,
Csúfolódva mit tehetnek,
Megcélozva, „jót” akarva,
A szamarat dühbe gurítva.

De a sokat tapasztalt ősz
Megmozdult, és tett egy félkört,
S csendben nekik megmutatá
Fenekét s a légycsapóját.

Szalki Bernáth Attila