Was fällt da im Boskettgesträuch
Dem fremden Hunde ein?
Geht man vorbei, so bellt er gleich
Und scheint wie toll zu sein.
Der Gärtner holt die Flinte her.
Es knallt im Augenblick.
Der arme Hund, getroffen schwer,
Wankt ins Gebüsch zurück.
Vier kleine Hündchen liegen hier
Nackt, blind und unbewußt.
Sie saugen emsig alle vier
An einer toten Brust.
_______________________________
Wilhelm Busch: A kóbor eb
Mit gondol az a kóbor eb,
A cserje mélyiben?
Kiront, csahol: baljós terep,
Hagyd el hát íziben.
Dördült a kertész fegyvere,
Kiosztva kínt, pokolt,
Aztán, egy perc se telt bele,
És újra csönd honolt.
A sűrűben négy kis kölyök
Pőrén, vakon hever;
Szopnának, mint az ördögök,
De anyjuk hűlt teher.
25 hozzászólás
Üdvözöllek kedves Antonius!
Egye fene,az utolsó versszaknak én is nekirugaszkodtam.
A jambikus lejtést így próbáltam megragadni.
" Kutyácska fekszik ott, de négy,
Mind szőrtelen, vak, s oly buták,
Ismét szopják – nagy úr az éh! –
A már halott anyát."
De ebből mára elég. Ballag az unokánk, s oda sietünk.
Barátsággal üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Az első vázlatom ez volt a negyedikre:
A sűrűben négy kis kölyök
Hever pőrén, vakon;
Szopnának, mint az ördögök,
De anyjuk hűlt halom.
Azért írtam át, mert a vakon-halom rímpárral elégedetlen voltam. Most a „teher” szavam jelentéstartalmával (vagy tartalmatlanságával) vagyok elégedetlen.
De hát megalkuvás az élet.
Tetszik a változatod.
Köszönve megtisztelő figyelmed, üdvözöllek. a
Kedves Antonius és Attila!
Mindhárman rutinos fordítók vagyunk, de azért szerintem a nyersfordítás tényleges tartalmát célszerű követnünk. Hiszen a formai kellékeket annak követése mellett is remekül meg tudjuk "csinálni". Én most az alábbi nyerset csináltam, kérem szíves véleményetek, amennyiben ti eltérően értelmeztétek:
Mi esik hát a lugascserjésben
A kóbor ebnek be? (mi jut eszébe talán)
(emberek) járnak mellette, így ugat ő rögtön
És látszik veszettnek lenni..
A kertész hozza a puskát,
Tüzel szempillantás alatt.
A szegény eb, eltalálva súlyosan
Vánszorog a bozótba vissza.
Négy kis kutyácska fekszik itt
Pőrén, vakon és tudatlanul.
Szopik serényen mind a négy
Egy holt (anya)emlőn.
Kedves Antonius és Attila!
Ha az alábbi nyers úgy, ahogy van elfogadható, akkor megnézhetjük a magunk fordításainak tartalomhűségét. A formával nem foglalkozom, azt mi remekül tudjuk. természetesen a nyers minden szava számos szinonímával cserélhető, meg a szórend is variálható, még akár a sorok is fölcserélhetők talán. De a tartalom, az tartalom. Ha a szerző szükségét látta, hogy beleírja a versbe, amit beleírt, akkor én csak a legproblémásabb esetekben szoktam azt a jogot vindikálni magamnak, hogy kihagyjak valamit a szerző szavaiból. Nagy érdweklődéssel várom véleményetek a nyersfordítás helytállóságával kapcsolatban.
Kedves mandolinos!
Ha a fordítótól számon kérnék a sokszor őrületes nyersfordítás szavainak, (vagy azok szinonimáinak) meglétét, a sorok szótagszámainak azonosságát, (esetükben) a jambikus lüktetést és a tartalmi, hangulati hűséget, a két nyelv szerkezeti különbségeiből fakadó bicsaklások kivédését, akkor szerintem ember nem vállalkozna egy ilyen feladatra.
Hadd példálózzam az utolsó versszakkal, amit itt ketten, kétféleképpen oldottunk meg.
Történetesen fél évszázada német juhászkutyákat tenyésztek. Amíg a német a pár napos kölyökre használja mind a (der) Welpe, mind a (das) Hündchen szavakat, addig engem mind a szakma, mind a laikus megmosolyogna, ha kölykök helyett kutyácskákról beszélnék.
A második sorban a német két szótaggal (Nackt, blind) megjeleníti azt amit én magyarul csak kétszer annyival vagyok képes megoldani: pőrén, (szőrtelen) vakon.
F: Én azt tettem, hogy az unbewust kifejezést elhagytam és betartottam a hatos szótagszámot. Attila nem hagyta el, de a hatosról nyolcasra váltott. Melyikünk vétett nagyobbat? Szerintem jogosulatlan kérdés. Mi így oldottuk meg, s ha valaki képes arra, hogy minden felvetett kritériumnak megfelel, vagy csak jobban megfelel, mint én, (mi) számíthat a gratulációmra.
Köszönöm a figyelmed, és a véleményünk elmondására ösztönző hozzászólásod.
Üdv. a
Kedves fordító Kollégák!
Kutyafuttában fordítottam a 3. versszakot.Hibáztam!!!
Hogy hat szótag legyen, mint az eredeti,
tán most ezt írnám:
" Simák, vakok s buták "
Egyszer, amikor még "kis srác" voltam, megmutattam
más fordítások mellett egyet, amit nem olvasott tovább
az igen hozzáértő illető a harmadik sornál.
S kérdeztem: Nem olvassa végig? Nem – válaszolta,
mert nem jambikus!!!( Ugyanis az a vers is jambikus volt.)
Akkor ott értettem meg végre, hogy mivel a vers leg-
fontosabb, elengedhetetlen jellemzője a RITMUS,
adekvát fordítás formai szempontból az, amelyik
nem csak az időmértékességet, hanem ezen túl a sorok,
verslábak emelkedő vagy eső voltát is híven tükrözi.
( De ezen túl, ami például nyugat-európai verselésű: időmértékes-
rímes, azt ne fordítsuk magyarosan: ütemhangsúlyosan! )
Azóta ehhez igyekszem magam tartani erőm szerint.
Szeretettel üdvözöl benneteket Attila
Kedves Antónius és Attila!
Köszönöm reagálásokat. Ezt a verset most egy változatban csináltam meg, de gyakran csinálok 2-3 változatot, és megkérdem a hozzáértő ismerősöket, hogy vélekedjenek. Volt, hogy a végső variáns 3 változatból jött össze… Nekem is nagyon fontos a RITMUS, mert szótagszámot és rímképletet figyelni, az nem gond, de ritmus nélkül el sem tudom képzelni… Bizony, a jambikusság, ütemhangsúlyosság sokszor közel áll egymáshoz. A Wales-i bárdok ismert szövege is ilyen jambikus, de ha magyarosan szavalnám, akkor az első szótagokon a hangsúly ugye, és a tititá máris sántít… Hát ennyi. Remek, h figyeljük egymást, számos észrevételetek beépítettem a magaméba, mert van jó, jobb és még jobb, ami akkor is létezik, ha a másságra hivatkozunk…
Szeretettel üdvözöllek én is Benneteket!
Dávid
Kedves Mandolinos Dávid!
Természetesen vannak olyan magyar versek, melyek
szimultán ritmusúak. De például ez a kutyás német vers
gyönyörű jambikus lejtésű, itt az adekvát fordítás csak
az időmértékes ( jambikus lejtésű ) rímes kell legyen!. Ha aztán
esetleg ez a fordítás ütemhangsúlyosként is skandálható
az bizony külön érték. De megismétlem, és utoljára:
ha itt a jövőben nem adekvát fordítást látok, nem fogom
a 4. sornál tovább olvasni. No és akkor mi van, mondhatod.
Semmi. Elég rövidnek tűnik hátralévő időm, jobb lesz,
ha a magam szerény fordítási terveinek szentelem
energiámat, figyelmemet.
De a szeretet soha el nem fogy – olvasható a Bibliában.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Köszönöm szakmai reagálásod. Igyekszem a ritmust minél hívebben visszaadni, de nem ígérhetem, hogy mindig adekvát leszek… Vélekedni rólam nem kötelező, csak megtisztelnél vele esetenként. Nekem nyugdíjasként több időm lehet, nem szeretném, ha a magad útjáról én itt eltérítenélek. Isten őrizz! Tóni mintha már neheztelne rám, hogy én is fordítgatom a verseit. Fordítgatom, de nem fogom ide visszaküldeni, majd máshova.
Továbbra is érdeklődéssel olvasom fordításaidat.
A szeretet jegyében magam is üdvözöllek
Dávid
Kedves Attila!
Kutyafuttábú? Ezt mindenki „mondhassa”.
Persze vagyok annyira kreatív, hogy én is mondanék ilyeneket, ha baj volna a matematikával. 
Kedves Dávid!
Nagyon figyelj a jambikus lejtésre, mert a rosseb se fog téged olvasni, ha nem veszed komolyan a feladatott.
Korán reggel élvezettel olvastalak Titeket.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Figyelek, figyelek, mert arra azért nagyon számítok, hogy a rosseb is olvasson :-)))
Köszönöm, hogy válaszoltál, de csak azért, hogy engem olvashass, ne kelj hajnalok hajnalán…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Egyike vagy azoknak, akikért érdemes akár hajnalok hajnalán is…
Üdv. a
Kedves Antonius!
Köszönöm!
Üdv: d
Kedves Antonius!
Matekból sohasem voltam jó, ha nem tetszett a kutyafuttából,
aszondom: Kapkodtam, mint Bernáth (ősöm) a mennykőhöz.
Hanem csip,csip csóka:Egy kis érdes csiszolóvászonért
nem mész a szomszédba…ugye?
Kerti munkából jó fáradtan betérve ennyi tellett.
Üdv. Attila
Kedves Attila!
Szellemes az ősödre való hivatkozás.
Bizony nem járok a szomszédba csiszolóvászonért, mert a fiam a szomszédom és ő is tőlem lopkodja, na és alapképzettségemnél fogva, különféle köszörű gépekkel is el vagyok látva.
Köszönöm az eszmecserét és a sajátos humor iránt toleranciát.
Szia!
Megrázó vers, mind németül, mind magyarul. Kutyaszerető ember lévén borzong a hátam, a művészi élmény borzongása ez.
Szeretettel: Eszti
Szia!
Megrázó vers, mind németül, mind magyarul. Kutyaszerető ember lévén borzong a hátam, a művészi élmény borzongása ez.
Szeretettel: Eszti
Köszönjük szépen kedves Eszti.
Üdvözlettel: a
Igazából az 1. strófa utolsó sorát (valami olyasmi, hogy az eb veszettnek, őrültnek igyekszik látszani) mind a négyen (Tóni, Attila, antonius és én) valahogy elsumákoltuk,
vagy legalábis én úgy érzem kicsit. De sebaj, a lényeg (a 4 kölyök mohón szobja holt anyja cicijét) az tökéletesen kijött mindenkinél. A többi meg lehetőleg legyen szép ritmusos…
Talán azért kedves Dávid, mert mindannyian úgy gondoljuk, hogy a „scheint wie toll zu sein”, (veszettnek tűnik feltételezés) elmosná, csökkentené, magyarázhatóvá tenné a tett borzalmát.
Én legalábbis azért kerültem a veszett kifejezést, hogy még a kutyát nem szerető ember se keressen felmentést az emberi gonoszságra.
Üdv. a
Nos, fiúk, ez volt az igazi verspárbaj. Ami engem illet, nem rangsorolnék, és nem fogok nekiállni jambusokon és trocheusokon vitatkozni. Csupán annyit, hogy ismét megerősödött a véleményem abban, hogy verset olvasni csakis a saját anyanyelveden írottat érdemes. Az idegen nyelvű ugyanis mindig a fordító zsenijét dícséri (vagy szégyenítii) az eredeti alkotás ötletadó csupán. (erre kb. 30 évvel ezelőtt jöttem rá, Goethe Szellemkirályát, illetve Poe Hollóját különféle fordításokban olvasva)
Gratula mindegyikőtöknek.
Kate
Kedves Kate!
A fordító zsenije – rendben van! De azért bizony érdemes olvasni verset idegen nyelven is. Mondjuk, én oroszban vagyok otthon (orosz diploma és feleség Sztpétervárról, 12 év orosz nyelvterületen, 40 év munka napi orosznyelv-használattal), és roppant élvezem eredetiben a verseket. Angolban és németben nem vagyok annyira otthon, de ott segít az itthon szerzett nyelvismeret, és az 50 éves magyar verselési-fordítási rutin.
Csak egy kicsit értek e nyelven. A fordítás, mint önálló alkotás, remek!
Hogy csak egy kicsit értesz e nyelven, az a „műről” alkotott véleményedből egyértelműen kiderül.
De azért nagyon köszönöm: a