Érzem: utolér a végzet
valahol a felhők felett.
Nem szeretem, akit védek,
kit megölök, meg nem vetem.
Szülőhazám Kiltartan Cross
lakói honfitársaim,
ám ha halok, sem jó, sem ossz
nekik abból nem származik.
Nem hívtak be, nem köt törvény
a dicsőség nekem nem kell
pillanatnyi kéjt keresvén
hányódom a fellegekben.
Múltat s jövőm is hiába
mérlegre helyezve mindent,
nem várok többé csodára,
élet s halál egyre mennek.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
An Irish Airman Foresees His Death
I know that I shall meet my fate
Somewhere among the clouds above:
Those that I fight I do not hate,
Those that I guard I do not love:
My country is Kiltartan Cross,
My countrymen Kiltartan's poor,
No likely end could bring them loss
Or leave them happier than before.
Nor law, nor duty bade me fight,
Nor public men, nor cheering crowds,
A lonely impulse of delight
Drove to this tumult in the clouds;
I balanced all, brought all to mind,
The years to come seemed waste of breath,
A waste of breath the years behind
In balance with this life, this death.
1 hozzászólás
Hát ez egy elég életunt ember, de sajnos sok van ilyen “minden mindegy”ember!
Érdekesen jó a vers!Üdv Misi