Wolfgang Borchert:
Aranka
Ich fühle deine Knie an meinen,
und deine krause Nase
muß irgendwo in meinem Haare weinen.
Du bist wie eine blaue Vase,
und deine Hände blühn wie Astern,
die schon vom Geben zittern.
Wir lächeln beide unter den Gewittern
von Liebe, Leid – und Lastern. |
Wolfgang Borchert:
Aranka
Az enyémhez simul a térded,
orrod fintorgó háza
úgy tűnik, sír, ahogy hajamba mélyed.
Olyan vagy, mint egy kék váza,
s kezeid őszirózsává értek,
remegnek akkor, ha adnak.
Mosolygunk ketten, viharban fakadnak
szerelem, kín – és vétek.
(fordította: Tauber Ferenc) |
4 hozzászólás
Nagyszerű fordítás, szívből gratulálok!
(A feleségem:Aranka)
Napvilágos üdvözlettel Attila
Köszönöm, Arankának üdvözlet!
“Mosolygunk ketten, viharban fakadnak
szerelem, kín ? és vétek.”
Kedves Feri!
Szeretettel jártam nálad és érdeklődéssel olvastam a verset, amit mint tudod, érdemben nem minősíthetek, ezért csak kiemelem azt a sort/sorokat, melyek valamiért megfognak.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!