Különös játék, mire felfigyeltem:
wodoo-babákként kezeljük a testünk,
jobb kézzel szúrunk, s mikor ágynak estünk,
s könyörgő kínunk rángó, enyhítetlen,
bal kezünk átkot vadászik felettünk.
Mint két remete, más barlangban élnek,
elszigetelten -, kétvégű cső-világ -,
hol nem segít tudás vagy szép imák,
gyűlölnek-e, avagy jobbat remélnek…
Meddő földbe hullt mag -, így ritkán nő virág…
8 hozzászólás
Többször is elolvastam, de végül kibontakozott versed rejtett értelme. Tennünk kellene, hogy a mag ne meddő földbe hulljon.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Igen, jól értelmezted üzenetem. Örülök, hogy ismét nálam jártál!:)
Szeretettel: Ria
remek vers
Köszönöm, kedves András! 🙂
Nagyon jó vers, kedves wryan. Szívből gratulálok: Colhicum
Nagyon köszönöm, kedves Colhicum!
Ez is egy nagyszerű "komoly-Wryan" vers.
Minden írásod mély nyomot hagy bennem,
elgondolkodtatóak, zseniálisak.
Örömmel jártam ismét Nálad.
Drága zsike!
Pirulásra késztetnek szavaid!
Őszintén köszönöm hűséged és ösztönző hozzászólásaid! 🙂
Szeretettel: Ria