/Aki nem lép egyszerre,
az sz.rik a rendszerre…!/
Tolongva rohan, omlik, lázad
Ez a huszonegyedik század!
Izzó, forgó, rút betonbörtön…
Tizennyolcadik évem töltöm,
Peshedt magány… kopottan nálad.
Bús dőlt torony, ez a te házad!
Oh te, huszonegyedik század!
Géppé lett barna könyvespolcok,
Kavargó népköd, negyvennyolc fok…
Reánk rontva egyre csak támad.
12 hozzászólás
Kedves Pityu!
Van hangulata a versednek. Örülök, hogy újra aktívan írsz.
Barátsággal: Ági
Szia Ági!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Pityu
Kedves Pityu!
Van hangulata a versednek. Örülök, hogy újra aktívan írsz.
Barátsággal: Ági
Kicsit dalszöveg-szerű, kifejezetten tetszik, ritmusos, de a mottó, a téma és talán a korod miatt is én több dühöt, lázadást várnék, kicsit olyan befejezetlen nekem.
Üdv,
Poppy
Köszönöm Poppy!:)
Lehet ,hogy egy kicsit gyenge lett…
Üdv:Pityu
Nekem nagyon tetszett! Igazi lázadós, rövid, ám sokat mond így is. A sorok közt ott rejlik annyi minden!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen Panka!:)
Szeretettel:Pityu
Elnézést mindenkinek a kései válaszokért!!!
Kedves pityu!
Nem cifráztad agyon a versedet, ez tetszik. Jó kis lázongás ez.
A.
Kedves Andrea!
Köszönöm szépen!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu, versed olvasása közben arra gondoltam, ha egy 18 éves így lázad e kor ellen, akkor itt valóban nagy-nagy gond van… aztán arra gondoltam, ha egy 18 éves így lázad e kor ellen, akkor ez mégiscsak menthető… sok ilyen lázadót kívánok:)
Üdv: Évi
:)Köszönöm kedves Évi!:)
Üdv:Pityu