Nyugodt ez a kora esti pillanat,
most éppen lehunyom megfáradt szemem.
Fülembe halk muzsika lopakodik,
majd zenében úszik az egész terem.
Művésznő áhítattal zongorázik:
lelkemben felizzik láztól a gyönyör.
Tekintetében szenvedély, tűz lángol,
hirtelen, mint a vulkán, mindent elsöpör.
2 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Úgy írtad meg ezt a verset, hogy hallom a zenét.
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni minden mást, de nem tudom, mert többszöri olvasás után is elakadtam a 2. szakasz első két sorában a névelők hiánya miatt. Ugyanezt észleltem a 4. sorban is.
Ez utóbbinál talán szerencsés volna így alakítani: zenében úszik az egész terem.
Szerintem könnyen tudnád javítani az előzőeket is.
Igazából nem javítgatni jöttem, de előbújt belőlem a kisördög.
A "nézve – megigézve" rímpár szerintem lehetne egy kicsit szépíteni.
Jó nálad, nem véletlenül menekültem ide.
Köszönöm, hogy van erre lehetőségem.
Írj sokat, mindannyiunk örömére! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Átírtam egy kicsit, mert igazad volt :))))