Pokoli forrósággal tűz a nap,
a bőröm szinte lángra kap.
Mint egy nyári képen pontban délben,
hullámzanak a tűzfalak.
Felhőcunami zuhan a földre,
forog a táj körbe-körbe.
Mint tárt szárnyú madár ha vízre száll,
égmoraj simul a csöndre.
És már szakad is a szélesvászon,
ömlik, zuhog téren, házon.
Boldog vagyok, míg a filmem forog,
s a moziban bőrig ázom.
2 hozzászólás
Tetszett a versed sodrása, érezni lehetett a zivatar szelét. A vége meglepő, mintha csak moziban nézted volna végig, de mégis valóságos.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica 🙂 Mindenkinek megvan a saját "mozija" – nekünk, alkotó emberkéknek meg pláne 🙂 Köszönöm kedves szavaidat 🙂
Erika