1. verzió
Zokog a part… elhagyták őt.
’tán talál majd új szeretőt.
Szívébe mart – a hűtlen óceán.
Egyedül maradt. Egyedül. Árván.
(Senki nem nyújt neki segítő kart.
Újjáéled lassan, fájdalmasan.
A felépülés oly sokáig tart,
hogy újra szerethessen, lelkesen.
Az idő sok sebet varrt – a megcsalt szívén,
hogy lehessen oly boldog, mint az elején.)
Sírt a part… hisz elhagyták őt.
Ám talált egy hű szeretőt.
2. verzió
Zokog a part… elhagyták őt.
’tán talál majd új szeretőt.
Szívébe mart – a hűtlen óceán.
Egyedül maradt. Egyedül. Árván.
(Segítő kart – nem nyújtott neki senki.
A fájdalommal fog újjászületni.
Sokáig tart – míg megint tud szeretni,
hisz hűtlenséget nem könnyű feledni.
Ám Idő sebet varrt – a csalt szíven,
hogy táplálója boldogan éljen.)
Sírt a part… hisz elhagyták őt.
Ám talált egy hű szeretőt.
5 hozzászólás
Tetszik a vers van benne ötlet. GRATULA!
Nagyon jó! Ahogy nézem mélyről jött.
“Gyakran a legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal”
ML
Nagyon ötletes a vers. Grtaula hozzá:)
Kedves Titusz!
Amint látom, neked sikerült elnyerned nálam a szívhez szóló vers első helyezett díját elvinned!:) Csak annyit szólhatok, ha szólhatok, hogy ugyanígy legyen benne minden versedben a szíved szava, mint ahogy ebben megláttam!:)
Gratulálok!
Üdv Papaja
Édes bátyám!
Emlékszem ennek a legeslegelső változatára, és ez sokkal jobb, megmondhatom! De néhol még talán bele lehetne javítani..
Az első változatban “Az idő sok sebet varrt-megcsalt szívén”-> nem lenne jobb a bevarrt? és akkor utána elején helyett legelejént leetne berakni, és megmaradna a szótagszám.
És mindkét változatban az utolsó két sor szerintem nem nagyon illik oda…
De nem rosszból mondom, tudod! És nem is kell kijavítani, csak észrevételeztem!
Puszi