Szánalmas lény az ember
Tán helye sincs a nap alatt,
Nem látja, hogy az miért élt
Elveszhet egy perc alatt.
Hibázik, mert így született,
Elront mindent, amit lehet,
De egyetlen lény a világon
Ki meghalna azért kit, szeret.
Mint katona ki a fronton
Kap halálos sebet,
De jobban fáj neki
Egy emlék mely a múltba vezet.
Én vagyok ez a katona
Ki téged annyira szeret,
Ha nemet mondasz, csak egy
Leszek, ki a szívedbe veszett.
Megtenném de, nem tehetem,
Elfutnék, de nem lehet.
Egy szavadért mit úgy szerettem
Odaadnám a lelkemet.
5 hozzászólás
Kedves Frank!
Gratulálok nagyon szépen felépített versedhez. Nagyon tetszett!
Üdv: Metal Koala
Jó vers! El tudnék képzelni belőle egy dalt…
Nagyszerű vers, gratulálok!
Koszonom!
Szia:)
Nagyon szép, egyszerű, de tömör vers.Boldog lehet a hölgy, kihez íródott.Kívánom, ne ,,katona"légy,
Szeretettel:Kriszti