kisgyermek voltál és arcodról letöröltem
az elmaszatolt könnyeket mert játszótársaid
kiszúrták kedvenc babádnak Zsuzsinak a jobb szemét
a jobb szemét hogy ne lásson tisztán téged
amikor az óvodából hazajössz
és boldogan rohansz feléje
és mondod lelkesen:
– kaptam egy csokit Andráskától
meg se kezdtem kéred a felét?
most is törölöm a könnyeket
a babáról akiből annak idején
csúfot űztek a csintalan fiúk
süket is lett az egyik fülére
de mindig meghallja
ha csöng a telefon
(azt hiszem téged vár
mert kitartó és konok)
az egyik nap
rendezgettem a babaházban
és elképzeled mit kaptam meg?
az Andráskától kapott csokit
ugyanabban a papírban
gondosan becsomagolva
18 hozzászólás
Ez jó! Nem hiszem, hogy bármit is kéne ezen változtatni:) Szia Emese!
Úgy gondolod Kevi?
Tudd meg, hogy örömmel tölt el!
s még valami, csak úgy /zárójelben/:
(sok bábu között el szokott veszni a gyermek. vannak kivételek, de mint…)
Köszönöm szépen gondolataidat.
Szia Évi! 🙂
Igen, a zárójelest is értem, és komolyan megörültem az alkotásodnak:)
Milyen édes történet! 🙂 A gyermeki szeretet és ragaszkodás.
Szeretettel: Annie
Nagyon szépen köszönöm, kedves Annie.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Nagyon megható emlékezés…
Gratulálok, Judit
Nagyon szépen köszönöm Judit kedves.
Szeretettel
Emese
Örülök nagyon, hogy maradós lett a dokkon:)) És én inkább most itt gratulálok!
Üdv: Évi
:-)))
Évi, Évi… köszi!
/ melyik "formájában "penge" ?:-) … szegény Zsuzsi, reinkarnálódott egy jó párszor:
ahogy itt Napvilágon van, aztán csak így, de más koreográfiában, majd "szárazon" s a
legvégén némi körítéssel/
Szeretettel
Emese
Igen, igen láttam:)) jó az úgy, prózavers.:)
🙂
tudom, tudom… :))), szerintem is.
Zsuzsi baba:
mondták rá, hogy teljesen próza, esetleg prózavers, mondták rá, hogy jó lett, javasolták, hogy érleljem, hogy sallangmentesítsem, hogy a csoki -az… –
aztán sok "vajjúdás" közepette megszületett, pedig….. –
Bemásolom ide az egyik kedves versszerető és jó verseket író kolléganőnk nekem küldött sorait:
"A Színvázlatok (Illuminations) sokértelmű, a síkok között villódzó prózaverseiben a konkrét vonatkozások szinte teljesen eltűnnek – reprodukálhatatlan, elvont látomások keletkeznek. Új poétikáját Rimbaud maga így jellemzi: ˝látnokká kell tennünk magunkat˝. A darabokra hullott világ egységének belülről, látomásos formában való rekonstrukcióját kísérlik meg e költemények. Értelmezésük sok vitát kavart, kik vallásos misztikumot, kik impresszionisztikus valóságábrázolást látnak bennük; Rimbaud mindenesetre általuk vált nemcsak a szürrealisták, de az egész modern francia költészet legnagyobb és legközvetlenebb előfutárává."
🙂 folytatom: szabad vers formájában, másfajta tördeléssel, s némi igekötő helyrepofozásával, emígy kacsint ránk Zsuzsi:
kisgyermek voltál és
arcodról letöröltem a könnyeket
mert a cimboráid kiszúrták
kedvenc babádnak
Zsuzsinak a jobb szemét
hogy ne lásson tisztán téged
amikor az óvodából hazajössz
és boldogan rohansz feléje
és mondod lelkesen:
– kaptam egy csokit Andráskától
meg se kezdtem kéred a felét?
most is törölöm a könnyeket
a babáról akiből annak idején
csúfot űztek a rossz fiúk
süket is lett az egyik fülére
de mindig meghallja
ha csöng a telefon
– azt hiszem téged vár
mert kitartó és konok –
valamelyik nap
rendezgettem a babaházban
képzeld el, mit találtam meg?
az Andráskától kapott csokit
ugyanabban a papírban ugyanúgy
becsomagolva
Kedves Emese!
Olyan szívszorongatóan megható ez a vers. Gratulálok hozzá, jó volt olvasni.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon szépen köszönöm, hogy átérezted.
Szeretettel
Emese
Akkor is tavaszt írtak a kalendáriumok, az évszakhoz képest nyomott meleg telepedett a szobára. Árnyékok kúsztak a szekrényen, beletévedtek egy-egy ottrekedt emlékfoszlányba. A csend úgy szakadt rám, mint a hirtelen jött májusi eső. Egyedül feküdtem az ágyon, velem szembe a falon fényképek lógtak arany hullámzású keretben; kislányom képei. Egyszer csak elkezdtek mesélni, sírni és nevetni jelentéktelen eseményekről. De számomra befejezetlen történetsorozat mindegyik, idő múlásával is duzzadnak, növekednek, mint jótékony cselekedetek, ha nem ütköznek a félhomálynak. Aztán csengettek az ajtón, levelet hozott a postás -tőled. Homályos szemmel olvastam, s osztódott bennem a múlt, mint a sejtmagok. Újra végigheveredtem az ágyon, nem tiltakoztam az ellen, hogy magukba rántsanak a feledésnek induló pillanatok. Emlékszel?
🙂 ez a "körítés"…, a folytatást nem engedélyezte a karaKán RendSzer 🙂
Lényeg:
csűrtük-csavartuk amolyan 36o fokban:-)
/…mert játszani jó, de csak néha-néha, mert egyéb is van a ház körül-benne…:-) /
Összegzés:
Mindenkire oda kell figyelni, kezdjed el magaddal!
🙂