a szikla oldalán, félúton
kiabál felém: kapaszkodj belém!
és féltőn nyúlik előttem
én még szállok a levegőben
most hirtelen elkapom,
nem reccsen meg oly hajlékony
és erős. Én a gyáva, ő a hős,
ki megmentette életem.
örök hálával kitüntetem
ha felérek; törzsébe vésem,:
élet van kinyúló gyökerében!
2 hozzászólás
Mély gondolatokat fogalmaztál meg versedben. Rövid néhány mondatodban sok mindent elmondtál. Tetszett a versed.
Tetszett a versed nagyon-nagyon!