Érzem, sokszor beszippant a mélység – zuhanok!
kezem alatt gördülő kövek, hiába kapaszkodok.
Lejjebb egyre alább hull tehetetlen gyenge testem,
nincs menekvés akkor! – kapaszkodót hiába kerestem.
Aztán földet érve, összetört tagokkal, fájdalmammal
felállok, újra lélekbe zárt már forradó csontokkal.
Újra indul a láb, miközben félve lassan talpra állok,
de odalenn nem halja senki mikor torzultan kiáltok.
Akarom!- figyeljenek, támaszt kérek mert fulladok,
ha nincs kinyújtott kéz, lássák!- ide lenn elsorvadok.
Még tétován lelkem darabjait keresem a kövek között
miközben a tehetetlenség orvul a szívembe költözött
fentről kétségbe esett arcokat látok, feléjük kiáltok
segítsetek! – emeljetek fel, hogy újra éljem a világot.
Ha kell kínnal, emelt fővel, nem magamban, egyedül
veletek , és mindig!- akkor minden fájdalom kerül!
6 hozzászólás
Nagyon szomorú. És küzdelmes. Mert hogy te küzdesz. Nem vagyok biztos benne, minden műved nem olvastam, de valami betegség, baleset kínoz. És az ebből való kilábalás éltet, és ennek remek példája ez a vers. Szép.
Bizony, úgy van , ahogy írod!Küzdök, de ez támogatás nélkül nem menne.Nagyon jó családom van, és sokat köszönhetek nekik.2002-ben találkoztam a kaszással, és azóta vitázunk, békénhagy, vagy sem.Én küzdök, mert KELL!Magamért, és a családomért!Nem baleset.Az ember, addig amíg egézséges, hiszi,,hallhatatlan”és hajt!Mit neki a munka, és túlfeszíti húrt.A szervezet, megbosszúlja.
Köszönöm, hogy nálam jártál:)
Szeretettel:Kriszti
Drága Kriszti!
Ezért hát a sok mélyen érzelmes – olykor fájdalmas sor… A legnagyobb lépést azt hiszem megtetted…, hiszen eldöntötted, hogy nem adod fel.
Innen a távolból mást nem tehetek…
mint nap nap után olvasom új, meg új versedet.
És ha egy kéz kellene, egy ölelő támasz,
tudd, hogy engem bármikor megtalálhatsz!
Szeretettel: A.
Drága Angelface
,,Akarom!- figyeljenek, támaszt kérek mert fulladok,
ha nincs kinyújtott kéz, lássák!- ide lenn elsorvadok.”
Te megértetted a versem.Érzed mind azt, amit szerettem volna versemmel ki kiálltani a világ felé.Bizony, nem volt könnyű az életem, és a fennmaradó időm, ami remélem, nem lesz rövid, sem lesz könnyű.Boldog szerelemben élek a párommal, és két nagy gyermekemmel,Van egy csodálatos édesanyám, és egy drága hugom, nélkülük meghaltam volna, és sajnos ez most nem áttvitt értelem.DE ÉLEK!Igyekszek minden percet úgy megélni, mint egy ajándékot, egy lehetőséget.Lehetőséget arra, hogy boldog legyek.Harcoltam érte, ugyan úgy, mint ahogy az arctalan halállal is szembeszálltam.
Köszönöm a barátságod, és minden szavad!Nagyon nagy ajándék ez nekem!
Szeretettel, és tisztelettel:Kriszti
több versedet is elolvastam eddig ez tetszik a legjobban
szertem az ilyen szomorkás elmélkedő verseket, ez is nagyon tetszik
az már kevésbé hogy -ha jol értettem az alábbi sorokat- ezt egy valós küzdelem ihlette
nem tudom kivel mivel mi ellen harcolsz de sok sikert és kitartást hozzá..
bár a verseidet olvasva azt hiszem kitartás az van bőven neked…hálistennek 🙂
Kedves Aiszisz
Köszönöm, hogy olvasol, és hogy írtál nekem.Bizony a verseim, azok az életemben rejlő dolgokat tárják ki.Mint ahogy a prózák is sajnos valóssak.
Baráti szeretettel:Kriszti