Mielőtt kenyértörésre vinnénk…,
vágd falhoz a legkedvesebb bögréd –
tudod, amit egyszer tőlem kaptál.
Vagy tudod mit? Fogd, itt van ez a tál,
zúzd szét! Most, itt, a konyha zöld kövén!
A többit meg hadd törjem össze én!
Hulljon a kristály és a porcelán,
robbanjon szilánkra a ház falán
tehetetlen haragod s haragom,
hadd tomboljon, őrjöngjön szabadon,
hadd harapjalak, ahol csak érlek,
ilyenkor még édesebb a véred!
Hát szakadjon százezer szilánkra
minden átkozott pohár és váza! …
Aztán kimerülten, kifulladva
bújj hozzám, s én hadd bújjak karodba.
4 hozzászólás
Ez most nagyon jólesett:) Istenem, bár ezt mondaná nekem valaki a veszekedés tetőfokán, amikor majd felrobban mindenki! Csak egyszer érjem meg azt a pillanatot, amikor a nagy balhé közepén hirtelen ledermed mindenki, majd a képébe röhög a másiknak…
Nagyon jó vers, tetszett!
Köszönöm, Kalina 🙂
Hallom a törés-zúzás hangját, érzem a düh hullámait, a vér ízét… a kibékülés nyugalmát.
Örülök, ha így van, köszönöm 🙂