Az utolsó nap, az utolsó szó jogán,
utolsó erőmmel majd még verset írok.
Arról, hogy menni kell – és persze túl korán.
S feljajdulnak a temetőben a sírok.
Hisz' nem írhatok vaskos testamentumot,
hogyha csak néhány betű minden vagyonom,
és kusza szavak és tétova mondatok,
s minden ingóságom egy toll az asztalon.
Elmémben meg nem született költemények
úsznak mint torz, életképtelen embriók,
de míg dobog a szív és harcol a lélek,
addig adnom kell magamból valami jót.
Egy utolsó strófát. Arról, hogy a vers vér,
verejték, alázat – és végtelen öröm.
S hogy írhattam gyönyörből, kedvemér' –
az utolsó szó jogán majd megköszönöm.
10 hozzászólás
Éppen azért,mert”a vers vér,verejték,aláztat” addig tartod tollad,míg eldönti a rög,
hogy:mostmár elég.Addig tartozol az…utólsóelőtti versel.
Ez nagyon szép!
Már megijedtem, hogy utolsó vers, és nem akarsz írni többé! Szerintem szép, jól kifejezi az írói “muszáj Herkulest”, bár a rímpárok (írok-sírok, öröm-köszönöm) kissé már elhasználtak, de sebaj. Üdv, Poppy
Szia Neti!
Mindannyiunk nevében remélem, hogy
ez nem az a bizonyos utolsó vers…
szépen kimunkált strófák, gratula.
leslie
Mindhármotoknak köszönöm az értékelést 🙂 Poppy, valószínűleg igazad van… lehetett volna jobb is.
Ahogy olvasgatom a különböző írásokat, s időnként a “kedvenceim” közé emelek egy-egy alkotót (Te az elsők közt voltál!). Ha képzőművész lennék s meg kellene próbálom elképzelni, összegyúrni a “Nagy Versíró, az Ideális Költő” szobrát, ami meg kellene, hogy maradjon az Örökkévalónak… milyen legyen? És az írásai alapján, kiről lehetne mintázni itt, megannyi tehetség között??? Iszonyúan nehéz lenne a választás, hisz kitől ez a vonás tetszik, kitől meg az..! Kitől melyik rész jellemezhetné leginkább a költészetet magát?
Egyikről a kezét mintáznám, másikról az arcgörbületét, a szeméhez, a szájához innen is csippentenék, onnan is…! Melyik rész hova kerüljön? Nem tudom…
De Te kihagyhatatlan eleme lennél, az biztos!
Kedves Stratos, nem is tudom, mit mondhatnék erre… Meglepett és persze nagyon jól esett minden szavad. Hálás köszönetem, nagyon megtisztelő a véleményed! 🙂 Neti
KÖLTŐ
Játszik a szavakkal
"életre-halálra"…
Gubózik magába…
Míg testet ölt
egy megfogant
gondolat,
új verset vajúdva világra!
(üdv.: Á.E.)
Köszönöm, Emil!
Kedves Netelka! Lenyűgözött engem is a versed! Szívből gratulálok!:)
Köszönöm, örülök,ha így van 🙂
Neti