Sie war ein Blümlein
Sie war ein Blümlein hübsch und fein,
heil aufgeblüht im Sonnenschein,
er war ein junger Schmetterling,
der selig an der Blume hing.
Oft kam ein Bienlein mit Gebrumm
und nascht und säuselt da herum.
kroch ein Käfer kribbelkrab
am hübschen Blümlein auf und ab.
Ach Gott, wie das dem Schmetterling
so schmerzlich durch die Seele ging.
doch was am meisten ihn entsetzt,
das Allerschlimmste kam zuletzt.
Ein alter Esel frass die ganze
von ihm so heissgeliebte Pflanze.
Wilhelm Busch: 1832 -1908
Egy kis virág volt
Kis virág volt csinos-finom
Napfényben kinyílt liliom,
Ő egy fiatal lepke volt
Ki kis virágokon tombolt.
Sűrűn jött egy méh brummogva
Susogva és torkoskodva.
Többször bogár is itt mászott
Szép virágokon tornászott.
Jaj Istenem, kis lepkének
És a fájdalmas lelkének.
De ez még most nem volt elég,
Most jön csak a keserves vég.
Egy öreg szamár mind megette
Azt, melyet legjobban szerette.
Fordította: Mucsi Antal- Tóni
5 hozzászólás
Nagyon hangulatosan indult a vers, illetve majd végig az volt, de hát hiába, ilyen az élet, a szamárnak is ennie kell.
Szeretettel: Rita 🙂
Valamikor régen, 9 – 10 évvel ezeleőtt nagyon sok verset fordítottam németről – magyara, azóta úgyszólván csak magyar verseker fordítok németre, saját verset is csak néha-néha írok…üdv Tóni…
Jaj, Istenem!
Kedves Tóni, minden fordítás más-más, de ennyi képzavarral ritkán lehet találkozni.
Az eredeti versben a méhek körül hallható zengés-bongás, mormogás, a fordításodban a méhek brummognak, mint a medvék.
Nem jó a stilisztika, mondattanilag sok csiszolgatás ráférne a versre.
Lényeges, hogy a fordító mind a formát, mind a tartalmat igyekezzen a lehető leghívebben követni. A forma és a tartalom között az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni, és a gyakorlatban rengetegszer előfordul, hogy egyik a másik rovására megy.
Megoszlanak a vélemények a fordításokat illetően, de egyik nyelvről a másikra átültetett száraz szavak soha nem adják vissza egy vers lelkét.
A magyar nyelv gazdagsága minden esetben lehetővé teszi a változatosságot, miközben az eredeti vers üzenetét is meg tudja őrizni a fordító.
A képzavaros fordítások a magyar nyelvet is megszégyenítik.
Elnézésedet kérem, de nem tudtam szó nélkül hagyni ezt a fordításodat.
Vox
Sajnálom, de nehezemre esik válaszolni, egy saját magát nem nem elismerő vélemény mondónak. Nem vagyok tanult ember, a saját eszemmel gondolkodom, de hidd el van élet a földön a magyar idodalmi Kánon elismerése és a használatán kivül is. Ami a magyar nyelv megszégyenítését illeti, a mai Budapesti magyar nyelv, sokkal nagyobb megszégyenítése a megyar nyelvnek, mint az én, egy idegen oszágban született( szerintetek), és 55 év külföldi élet után, az én bácskai magyarságom…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Bánt, hogy nehézségeket okoztam neked. Gondolom, elolvastad a bemutatkozásomat és ebből következtettél arra, hogy saját magamat nem ismerem el. Nem erről van szó. Csupán nem tartozom azon emberek közé, akik egy megjelent bokorrímes versük, vagy egy gyenge fogalmazásuk után, minden nyilvános platformon költővé, íróvá kiáltják ki magukat. Több, mint fél évszázada írok, de az “elismerést”, a véleményezést meghagytam az engem olvasóknak. Nem vallom magam költőnek, hiszen nem ebből élek.
… de most a fordításodról van szó, nem kettőnk személyéről.
Igen, mint mondottad, van élet a földön… ha nyitott szemmel járunk, minden szépségét meglátjuk és megtaláljuk. (Még talán a méheket is brummogni halljuk, ha nagyon elvarázsolódunk.)
Ami a magyar nyelvet illeti, csupán halkan megjegyzem, hogy nem a pesti utcán vagyunk, hanem egy színvonalas irodalmi oldalon, ami példamutató érékekkel is bír.
A német nyelvnek is megvan a maga szépsége, a nyelvtani kötöttségei hozzájárulnak, hogy a gondolatok egyértelműek legyenek, átlátható legyen, hogy mi mivel tartozik össze.
Nézd el nekem, hogy a brummogva, susogva torkoskodó méh ilyen mély sóhajra késztetett, az egyéb stilisztikai hibákat már észre sem akartam venni, de a fordításodban úgy érzem, sérült az eredeti mű. (Vajon mit szólna ehhez a vers szerzője?)
Vox