Utoljára lecsaptak még az ujjak,
a húrok őrülten megfeszültek,
hangok által festődött le a holnap,
téboly járta át a billentyűket.
Égett kerozin és vér illata,
ostoros, féktelen hanghullámok,
üveggömb, mi szilánkokra szakad,
valóba maguk behímző álmok…
Úgy búcsúzott el a léttől, ahogy kell,
a pillanat véste a vörös kottát,
táncolva olvadó jég-hangjegyekkel
a kék véghang csillagok porán szólt át.
2 hozzászólás
Számomra túlon-túl zavaros. Vannak benne szép részek, de nem fogom azt ideírni, hogy értem. Mondjuk, hogy van elképzelésem. Néhány sor szép képeket mutat.
Egy dolog van amit viszont nem tudoki semmihez kapcsolni: Miért kék a véghang? van különösebb oka?
Kedves Balázs!
Ez inkább abszurd. Az égett kerozin és a vér illata. Ez nekem sokk.
Ági