Nem vagyok bűnös, ám nem vagyok bűntelen.
Számtalan a hibám, és ártatlan' is vétkezem.
S bár fegyvertelen és gyönge a két kezem,
ökölbe szorul olykor bensőmben a türelem.
Mert az igazság messze menekül néha,
hisz' nyomorog a zsákmány, míg hízik a hiéna.
Elkurvult világban úrinő a céda –
a tisztesség vajúdik, és korcs az ivadéka.
A világ bűnös – én meg cinkosa vagyok,
mert elnyomom magamban a horgadó haragot.
Tombolnék, mint vihar, lenne rá ezer ok –
de bilincsbe vernek a láthatatlan angyalok.
6 hozzászólás
Kedves Netelka!
Mélységesen átérzem a versedet. Sokan vagyunk ezzel így… annyira jó lenne tenni ellene, hogy más lehessen… de valahogy mégis inkább megyünk a többiek után… nem tudunk változtatni, és talán nagyot változni sem.
Szép vers, zseniális rímekkel.
Gratulálok: A.
Nagyon köszönöm, Angel 🙂 Neti
Szia!
Gyönyörű vers, magam is ismerem ezt a tehetetlenséget, mikor ismerjük a világ bajait, de nem tudunk ellene tenni semmit.
Köszönöm, kedves Rozália! Neti
Szia!
Ajaj! Nagyon rosszkedvű lehetsz, sőt haragos. A vers borzongatóan jó, és mire elolvastam, bennem is felment a pumpa. Most megkérdezem tőled, mint a verspárbajunk címében…Mi történt?…Különben, pedig vannak sejtéseim. Minden sorod telitalálat!
Ha azt mondom: közélet, szerintem érted 🙂 Attól bennem mostanában egyre sűrűbben megy fel a pumpa 🙂 Kösz, artur, örülök, hogy tetszett 🙂 Neti