A félelem

Bár nem írja elő semmilyen rendelet,
az egér a macskától módfelett rettegett.
Egy ilyen félelmet nincs ki magától
meggátol,
ezért a parázsló
szemű varázsló
pálcája, és szívében a szeretet,
macskává változtatta az egeret.

De most meg, ha a közelben feltűnt a kutya bajsza,
újra megkezdődött a hajsza.
Hősünk megint tiszta ideg,
mert a kaffogó ebtől kirázza a hideg.
Hogy ne kelljen futnia előle,
a varázsló intett: s kutya lett belőle.

Persze ezután a párductól remegett.
Ha meglátta pofájában a sárga szemeket,
torkának ugrott a félelem,
nem akart lenni nagymacska élelem.
Ezért megajándékozta a mester
egy feketepárduc testtel.

De ezzel sem húzta ki a pakliból az ászt,
mert most meg a vadász hozta rá a frászt.
Megelőzve, hogy bundáját a puskás falára rakják,
megkapta a vadász alakját.

Hé! A rémálmodból kelj fel!
Vadásznak lenni sem fenékig tejfel.
Ő ugyanis a feleségétől szorongott,
aki vészjóslón lóbálta meg a dorongot,
amikor késő este
részegen tántorgott haza a beste.

Még egy huszáros varázslat, hej!
Egy pillanat alatt ő lett a nej.
De hiába lett,
mert tovább folytatódott a félelem-balett.
Varázslattal soha nem érhetünk célt,
ugyanis az asszony meg az egértől félt.