2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Látomás

    GyömbérBy 20 hozzászólás1261 megtekintés

    Illatos kert,
    akár egy mese!
    Fekszünk,
    nem szólok, s te se
    beszélsz
    már rég.
    A szél
    meglebbenti
    felettünk
    a füvet,
    egy ló legel, majd elüget.
    Végre révbe értünk!
    S csak szól…szól a harang
    értünk.

    Share.

    20 hozzászólás

    1. Névtelen on

      kedves Gyömbér!
      Az ilyen pillanatok azok amelyek az ember teljes boldogsággal töltik el. A illatos friss fűben feküdni, már az is egy öröm, de ha még meletted van akit szeretsz, akkor az már egy varázslat. Apropo varázslat William Shakespeare kis verse jut az eszembe:

      "A természet varázsát ontja bőven.
      A fűben, a virágban és a kőben.
      Ó nincs a földön oly silány anyag,
      Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
      De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
      Ha balga módra véle visszaélsz!"
      Ez a legfontossab, hogy minden boldog pillanatot tudjunk értékelni az életünkbe, addig amaddig kapjuk, mert ha visszaélünk vele, akkor már csak sóvároghatunk utánna. A vers hatása rám.
      üdv Toni

    5. Smelka Sándor on

      Kedves Gyömbér,
      én is csatlakozok a többiekhez: tetszett a versed lágysága, nyugalma. A szavakkal tökéletes hangulatot teremtettél. A rímekhez külön gratulálok! A címet kicsit általánosnak, sztereotipnek találtam, talán lehetne kissé eredetibb is, de 5-ösön ez nem sokat változtat. :-))
      Sanyi

    6. Gyömbér on

      Kedves Hozzászólók!

      Örülök, hogy olvastátok! 🙂 Köszönöm!
      Az az igazság, hogy ezt a verset nem a "fene nagy nyugalom és békesség" szülte, hanem a nálam szinte már állandó vendégnek számító türelmetlenség.
      Ez a vers akár "visszatekintés" is lehetne a másvilágról erre a világra. Néha úgy érzem, hogy amire vágyom, majd csak "ott" jön el… 100 év múlva… 🙂

      A cím valóban nem valami eredeti. A címekkel mindig bajban vagyok.

      Üdvözlettel: Gyömbér

    9. Poppy on

      Aha! A "felettünk"-kel bajban voltam kicsit, de a hsz-kből megvilágosodtam! Nagyon jó! A címre vonatkozó, már-már szokásosnak mondható 🙂 megjegyzésemet már Smelka Sándor kolléga megtette helyettem, szóval én csak gratulálok!
      Poppy

    18. Liz Reed on

      hát nekem nem a nyugalom jut róla eszembe. mármint az elejéről persze. szándékosan súlykolod az emberbe, de szerintem a zárásától lesz ez igazán anblokk jó. merthogy előtte a képek túl-túl-túl-túl ideálisak, nem evilágiak. és ott a harang, szól, értük. nem nyugodt akkor sem. 🙂

      de jó. nagyon jó.

    Leave A Reply