Sokáig várt rá, s végre megszületett,
A szeme előtt nőtt fel s ügyesedett.
Érzéssel nevelte, mindentől óvta,
Gyermeke, míg élt, nem volt rest a jóra.
Mégis szertefoszlott a család öröme,
A csapást követte a világ közönye.
Zokog az anya, nem érti az okát:
Miért halt meg magzatja annyira korán?
Van-e a világon nagyobb fájdalom,
Mint mikor egy anya elveszti gyermekét?
Eltörpül mögötte minden ártalom,
A gyógyulás reménye végleg elvetélt!
Hogy álljon ezután mások elé?
Még mindig várja őt hazafelé!
Sírógörcs kapja el a jól ismert úton,
Nem lehet túllépni a keserves múlton!
Pontosan itt szaladt vidáman, új sportcipőben,
Majd rossz helyre érkezett a legrosszabb időben!
Sorsát hallgatva egy ország felhördült:
Egyetemre ment, s lelőtte egy őrült!
Fel tudod-e fogni, mi a legsúlyosabb kereszt,
Melyet ember hordozhat e Földön?
Mikor elköltözik ő, kit a legjobban szeretsz,
Szörnyűbb, mint bármely háború s börtön!
Kilenc hónap a méhben, s csak alig néhány év e világon.
Egy anyának, ki túlélte gyermekét, a jövő rémálom.
De folytatnia kell, mert ott a kötelesség,
Lényét átsüti az erő, az önzetlenség.
Jól tudja már, mi a lelki nyomor, s nem kívánja másnak,
Szeretteit nem hagyhatja cserben, kik mind reá várnak.
Nem akarja, hogy megérezzék, milyen a halál,
Az örök kietlenség és a végzetes magány.
Ajka egyik szélén kényszerű mosoly.
Előtte állsz, de lehetetlen szólnod.
Részvét helyett most csöndben imádkozol,
S személyes gondjaid magadba fojtod.
9 hozzászólás
kedves Tamás!
Tudod, ha ezt a verset egy nő írta volna, akkor mondjuk "normális" volna, mivel már annyiszor hallottam, hogy mi férfiak nem vagyunk képessek arra, hogy úgy érezzünk mint egy nő, akkor te ezt a véleményt cudarul meghazudtoltad, mert te a versedben nem csak úgy éreztél mint egy nő, hanem mint egy anya. És soknak talán ez a nem normális, De ez is pontossan azt igazolja amit tegnap irtál: Gyűlölöm a sztereotípiákat, az általánosítást, áltanositani semmi formában sem szabad. Azt hiszem, sok anya, még jobban megérti versedet, mint én,
Gratulálok Tóni
Szia Tamás!
Egyet értek Tonival, nagy dolog úgy írni férfiként, ahogy egy nő érezhet ilyen alkalommal. Ebbe a témába sokszor bele se gondolunk, de ahogy most elolvastam a verset és is egy kicsit -mivel ezt senki nem tudja igazán- átéreztem. Nagyon jó ötlet volt ez a téma, és borzasztó jól meg is valósítottad.
Minden elismerésem,
Réka
Kedves Tamás!
Gyönyörű verset írtál. Valóban olyan igazi anyai érzéssel sikerült megelevenítened a gondolataidat.
Szép magyarsággal, érthetően fogalmaztál. (Zárójelbe teszem, mivel nem von le a vers színvonalából:
Kár, hogy néhol – némely sorgégén elfelejtetted kitenni a vesszőt vagy a pontot.) S én mégis ötöst adok a munkádra!
Szeretettel: Kata
Kedves Toni, Réka és Kata!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat és hogy elolvastátok a művem.
2 dolog adott döntő ihletet az írás során: az egyik a nemrégiben történt tragikus esemény Pécsett, ahol lelőttek az egyetemen egy fiút, a másik egy személyes ismerősöm története, aki egyben új szomszédom is.
A hölgy elmesélte, hogy nemrégiben balesetben meghalt a lánya és még a húsz évet sem töltötte be.
Persze annyi más ilyen szomorú eset van, a kívülálló ember legfeljebb elképzelni tudja, min mehet keresztül egy ilyen anya.
Én csodáltam a hölgyet, mert a tragédia ellenére is megmaradt benne az élni akarás, és igyekszik, hogy ne törjön össze mások előtt.
Ennek a versnek is az a rejtett üzenete, hogy amíg lehet, vigyázzunk egymásra, mert a halál sajnos nem válogat.
( A pontokat szándékosan nem tettem ki, nem kedvelem őket a versben, de ha úgy érthetőbbé válik, pótolom.)
Örülök, hogy nálam jártatok és megtiszteltetek a véleményetekkel.
Szeretettel:
Tamás
Tetszik! grat
Kedves Jerrynostro!
Rendkívül szépen használod a magyar nyelv adta lehetőségeket, a rímeid nagyon szépen illenek a helyükre. Néha a versedet olvasva, még a (hideg is kirázott) ahogy belegondoltam, mit is érezhet szegény asszony, ki felnevelte, majd elvesztette gyermekét. Gyönyörű versedhez gratulálok.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Tamás!Ez a versed szíven talált!Ha elolvasod tőlem a Mondd…című verset, rejtve,de benne van az anya vesztesége!Nincs sírhant csak az emléke!
Jók a verseid Tamás!Csak így tovább!
Szeretettel:Erzsi
Kedves Erzsi!
Csodálom az anyákat, akiknek még ilyen veszteség után is van lelki erejük tovább élni, mert ennél nagyobb fájdalmat elképzelni sem tudok.
Mindenképp elolvasom az ajánlott a verset!
Köszönöm a biztatást, és hogy olvasol.
Üdv.:Tamás