Sz ámba vettem sorsom.
A zt hiszem végzetem
K erülhető lenne, de
A karom, hogy életem
D imenziókra hullva
É ktelenkedjen felettem,s
K ardom kihulljon kezemből.
Sz itakötő szárnyain repülve
É nekem záporrá alakul, s
L egyőzöm azt, aki ellenáll.
É lni, vagy elesni gyáván
N em kérdés többé!
12 hozzászólás
Igazad volt, amikor azt írtad, hogy nem a rímes verselés a te világot, hiszen a szabadcers az, amiben -őszintén mondom- nagyot tudsz alkotni. Köszönöm, hogy olvashattam.
Kedves Tamás!
Köszönöm szépen, megtisztelőnek érzem a Te “szádból hallani” ezeket a szavakat…
nagyon szép….
Tündéri Jodie!
Ez aztán szép volt. Mint egy pici mesekép… Szerintem nem valami negatív vers, a kezdőbetűkből kiolvasható szöveg ellenére sem. Vagy csak én érzem pozitívnak?
Mindenesetre nagyon tetszik, és egyetértek DT-vel!
Huhh…ez…ez nagyon szép! És, ez a megoldás, a sorok elejének összjátéka…
Gratula!:)
Szia Jodie!
Így érdemes.
Tetszik az élethez való hozzáállásod, az akaratod.
*Éva*
Kedves Mira, Clarissa és nem utolsósorban Éva!
Köszönöm kedves szavaitokat! Annyira jó ilyet olvasni, hogy néha még könnybe is lábad a szemem…
De érzelgősködés helyett inkább válaszolok 🙂
Mira Drága: Még egyszer köszönöm. A pozitivizmust jól érzed. Igazából szándékos volt a “kétarcúság”. Ha a szakadék szélén érzi magát az ember, akkor az első verssak gyakori. A folytatás pedig az én szemszögemből történő visszamászás a szakadék széléről 🙂
Clarissa: Köszönöm, és ajánlanám kipróbálásra, én nagyon megszerettem ezt a stílust, sőt! Szinte máshogy már nem is megy 🙂
Éva: Köszönöm. Sokan negatívnak gondolnak, amiben néha van is valami, de ha elolvasnak egy-két versemet, érezhetik, hogy belül a pozitivizmus az úr. Köszönöm, hogy Te észrevetted, és erőt adtál a folytatáshoz!
Üdvözlettel, Jodie
Kedves Jodi
Az a szép a versekben, hogy mindenki mást olvashat ki belőlük. Nekem ez a vers, három fő részre tagolódik. Az elsőben egy olyan embert láthatunk, aki a halál gondolatával kacérkodik. Később ez az érzés (helyesen) átmegy, a saját maga által megítélt múlttal való szakításba. Félretéve mindent ami rossz, és könyörtelen volt. A harmadik részben már a kardot, könnyű szitakötő szárnyak váltják fel. Az “Énekem záporrá alakul” nekem nagyon tetszik. Ez az ének szerintem a köröttünk dúló gonoszságot szembesíti azokkal, akik mindezeket elkövetik, és mint a zápor a vizet, úgy önti rájuk. Úgy érzem ez a befejező szakasz, a szeretet, és az élet fontosságának felismerését hordozza.
Ez a vers nem túl hosszú, ezért annál nagyobb érdemének tekintem, hogy legalább is számomra, ilyen sok mondanivalót hordozott.
Bocsi ha kicsit hosszú voltam.
Szeretettel Gyula
Még mindig imádom a verseidet, és csodálatos olvasni tőled minden sort.
Kedves Jodie!
Megkockáztatom, hogy ez az egyik legjobb versed. Remélem, sok más olvasóddal egybevág a véleményem.
Csatlakozom Amazonaszhoz, jó meglátás!
Tisztelettel:
P.
Azt hiszem már minden lényegeset elmondtak előttem.
Nagyon jó versnek tartom én is.
A.
Kedves Jodie!
Tetszett ötletes versformád, ma már rengeteg verset olvastam, de ez volt a legérdekesebb vers alak.
Gratulálok, méltán sokat dicsért alkotásodhoz!
Ha időd és kedved van, látogasd meg munkáim.
Üdv: Metal Koala