Határvonal

Állok a két világ között,
zöld füvön tapos a lábam,
merre menjek? nem tudom,
Hiszen mindkettőbe jártam.

Előttem zöld, míg lát a szem,
Oly friss, de régi minden itt,
Sehol a zaj, se füst, se gép,
Csak csend, és benne Él a hit.

Mögöttem lent az ég alatt,
Felhőkbe nyúló városok,
Sehol a zöld, se fák, se rét,
Már kőhalmokra változott.

Csendben nő a hangos város,
hol nem nyílik csak művirág,
Tornyok árnyékába ér majd,
s eltűnik e szép világ.

2006-10-19