szeretetlenül, gyűlöletlenül.
Maradtam magamra hagyva,
talpam talajra fagyva,
utamat nem jelzi többé lábnyom,
szomorú szobor – ingoványon.
Magamat néha megkoszorúzom
jeles napokon.
Őrzőm itt hagyott,
s hagyott maga helyett,
mint véső-nyomot,
még rángatózó szívemen
egy sebhelyet.
3 hozzászólás
Remek, frappáns, sokatmondó vers találó rímekkel.
“utamat nem jelzi többé lábnyom,
szomorú szobor – ingoványon.” Ezért meg külön gratulálok, szuper!
Köszönöm, Netelka! És ha elmondta azt, amit szerettem volna, örülnék…!
A veszteség mindenképpen kiérezhető a sorokból.