Szerelemről dúdolgatok
friss dalt hajnaltájt,
míg kis kertben térden állva
tépek labodát.
Kirángatom, kiegyelem,
nincs bocsánat… S lám,
mezítláb, a sövény mellett
lányka sírdogál.
Szipogása baj hangzása,
megijeszt. S mellé
mintha laboda szag válna
még fülledtebbé.
Jól kezdett nap így romolhat,
kő kenyér helyett.
Fölöttem csak ég, forró nap,
S zokog a gyerek.
П E C E H K A
Я на солнечном восходе
Про любовь пою,
На коленях в огороде
Лебеду полю.
Вырываю и бросаю –
Пусть простит меня.
Вижу девочка босая
Плачет у плетня.
Страшно мне от звонких воплей
Голоса беды,
Все сильнее запах теплый
Мертвой лебеды.
Будет камень вместо хлеба
Мне наградой злой.
Надо мною только небо,
А со мною голос твой.
2 hozzászólás
Kedves Irén!
Habár az orosz tudásom, gyerekcipőben hirtelen megszakadt, de a szert tudásommal kisegítve, csak annyit tudok mondani jól sikarült a versed, és áthozza az eredetinek a leheletét annak ellenére, hogy az originált csak úgy darabokban értettem meg, de a forditás nagyon is tetszett.
üdv Tóni
Kedves Tóni,
én tíz évig tanultam oroszul az iskolában, mégsem próbáltam fordítani, mert Dáviddal közösen szereplünk egy másik oldalon, ahol műfordítgatunk, és ő annyira perfekt, hogy a nyersei alapján nyugodtan lehet próbálkozni…
Köszönöm az olvasást!