Hund und Katze
Miezel, eine schlaue Katze,
Molly, ein begabter Hund,
Wohnhaft an demselben Platze,
Haßten sich aus Herzensgrund.
Schon der Ausdruck ihrer Mienen
Bei gesträubter Haarfrisur
Zeigt es deutlich: Zwischen ihnen
Ist von Liebe keine Spur.
Doch wenn Miezel in dem Baume,
Wo sie meistens hin entwich
Friedlich dasitzt wie im Traume,
Dann ist Molly außer sich.
Beide lebten in der Scheune,
Die gefüllt mit frischem Heu.
Alle beide hatten Kleine,
Molly zwei und Miezel drei.
Einst zur Jagd ging Miezel wieder
Auf das Feld. Da geht es bumm!
Der Herr Förster schoß sie nieder.
Ihre Lebenszeit ist um.
Oh, wie jämmerlich miauen
Die drei Kinderchen daheim.
Molly eilt, sie zu beschauen,
Und ihr Herz geht aus dem Leim.
Und sie trägt sie kurz entschlossen
Zu der eignen Lagerstatt,
Wo sie nunmehr fünf Genossen
An der Brust zu Gaste hat.
Mensch mit traurigem Gesichte,
Sprich nicht nur von Leid und Streit,
Selbst in Brehms Naturgeschichte
Findet sich Barmherzigkeit.
Wilhelm Busch
Kutya-macska
Micus, az egy ravasz macska
Dundi, egy értelmes eb,
Mindkettő a fészert lakta
Két gyűlölködő véreb.
Már az arc kifejezésük
A felborzolt szőrükkel,
Megmutatja: Közöttük
Egy szeretet nem székel.
De ha Micus ott fenn a fán
Hova többször menekült,
Békén merengett álmán
Dundi méregtől kékült.
Ott a csűrben együtt laktak
Tömve volt friss szénával,
mind ketten kicsiket kaptak
Dundi kettőt, Micus hármat.
Micus vadászott a mezőn
Hirtelen: Nagy dörrenés!
Az erdész most lelőtte őt
's élete ott véget ért.
Mily keservesen nyivákol
Három kis kölyök otthon,
Dundi most megnézni lábol
És a szíve felolvad.
Rövid anyai bölcsesség
's magával viszi őket,
Ahol most már öt kis csöppség
Szívja ott az emlőket.
Ember szomorú mesédben
Ne csak a rosszról beszélj,
Mert Brehmnek a szép mesékben
Ott is irgalom a tény.
Mucsi Antal
3 hozzászólás
Már csaknem szégyenkezve jegyzem meg, hogy ismét látok „leheletnyi” eltéréseket a költő alkotása és a te munkád között.
1./ Wilhelm Busch-nál a kutyának van két kölyke és a macskának három.
Nálad a kutya „termékenyebb” valamiért, a macskának pedig két kölyköt engedélyezel.
2./ Wilhelm Busch-nál a macska megy el vadászni és értelemszerűen a macskát lövik le.
A te verziódban az „értelmes” kutya megy el vadászni és őt lövik le.
3./ Wilhelm Busch-nál a kutya veszi magához a macska három kölykét.
A te verziódban a macska teszi ezt „felolvadt szívvel”.
Hát nem tudom… Lehet, hogy Wilhelm Busch ismerte rosszul a történetet? 🙂
Persze ezek az aprócska eltérések semmiféle befolyással nincsenek a munkád irodalmi értékére. 🙂
Kedves Antonius!
Igazad volt, bocsánat, és köszönöm. A nagy figyelésemben a sorok fordításánál, valóban összekevertem a kettőt. ímár moderáltam is, és mégegyszer köszönöm a megfigyelésedet.
üdv Tóni
Kedves Antonius!
Én is csak egy egyszerű ember vagyok, aki hibázik is, és azt mindig be is ismertem. Most is. Sajnos ez is hiba, mert annyira öszpöntosítottam a figyelmemet a fordításra, az egyes szavakra, hogy a tartalmát egy kicsit félretettem. De nem maga a hiba ami zavar, hanem az állapot, amelyben e hibát elkövettem. Igen, megengedtem magamnak azt, hogy egy hiba elkövetésénak a félésétől többet is elkövettem.D a félelem, az mindig a legrosszabb tanácsadó. Nagyon sajnálom, de már moderáltam is. Te csak a jobb ismeretét a történetnek tetted fel rólam, Dávid már a kutyák megöletését is. Kicsit meglep, hogy írásaim ilyen, gondolatokat ébresztenek rólam, egy olvasónál.
Mégis köszönöm, a figyelmeztetést, és
üdv Tóni