Auf Flügeln des Gesanges,
Herzliebchen, trag ich dich fort,
Fort nach den Fluren des Ganges,
Dort weiß ich den schönsten Ort.
Dort liegt ein rotblühender Garten
Im stillen Mondenschein;
Die Lotosbumen erwarten
Ihr trautes Schwesterlein.
Die Veilchen kichern und kosen,
Und schaun nach den Sternen empor;
Heimlich erzählen die Rosen
Sich duftende Märchen ins Ohr.
Es hüpfen herbei und lauschen
Die frommen, klugen Gazelln;
Und in der Ferne rauschen
Des heiligen Stromes Welln.
Dort wollen wir niedersinken
Unter dem Palmenbaum,
Und Liebe und Ruhe trinken,
Und träumen seligen Traum.
Heinrich Heine
A dalok szárnyain
Daloknak a szárnyain
szívem, viszlek el téged,
ott a Gangesz partjain, ott
tudok egy helyet véled.
Ott egy piros virágos kertben
a holdfényben árván;
lótuszvirágok a vízben,
testvérüket várván.
Ibolyák játszva kuncognak,
's fel a csillagokra néznek;
rózsák titokban sugdosnak
fülbe illatos meséket.
Fülelve ugrálnak le 's fel
az okos kis gazellák;
és a távolban zizeg
a szent folyón a hullám.
Ott ahol majd leszállunk, ott
a pálmafák alatt,
szerelmes nektárt iszunk, hol
az álmunk örök marad.
Fordította Mucsi Antal