csak tanár akartam lenni,
torna vagy számtan, valami
okosat akartam tenni.
Apám nagyon korán meghalt
anyám örökös beteg volt,
csak ide-oda dobáltak
's nekem mindenki parancsolt.
Egy ösztöndíjat ott nálunk
egy szegény gyerek nem kapott,
véletlenül csak akkor, ha
valahol aláírt egy lapot.
Kereskedő sem lehettem
a családom jóvoltából,
szobafestő lett belőlem
sógorom akaratából.
Utáltam a festéket, és
vele ugyanúgy a szakmát,
még meg nem ismertem ott
őt, Sztefánovity Pericát.
Ő volt életemben az első
aki nem használt ki engem,
ő volt a mesterem, apám
és a barátom is egyben.
De ami legjobban tettszett
a megye tánctanárja volt,
és a környék falvaiban
táncra, mindenkit ő tanított.
Belvárosban, külvárosban
az egyedüli táncmester,
Földvárra, Törökbecsére
mindig magával vitt engem.
Mindenhol bemutatott
mint személyes asszisztensét,
és a lányokat biztatta
tanulják velem a táncleckét.
Közben mint segéd dobos is
játszottam a zenekarban,
telenként vele jártam, egy
Pannónia nagymotorral.
Sok apát tudtam én akkor
nagyon is boldoggá tenni,
segítségemmel sikerült
lányának bálkirálynő lenni.
Minden szombat és vasárnap
alsóvároson játszottunk,
a Lőrinc Laci bácsival
évekig ott muzsikáltunk.
Alig húsz éves koromban
egy családos apa lettem,
's már ötvennégy éve élünk
együtt a feleségemmel.
Tóni 2015 Szeptember 11