Mint ősszel a hulló levél,
mi búcsúzik, s már nem remél,
úgy szédültem futóinda
ölelésű karjaidba.
S mint nyughelyén a falevél,
mi nem rezdül már, s alig él,
fejem öledben… (lágy moha)
ne engedj el már soha…
Mint ősszel
By antoniusBy antoniusBy antonius
11 hozzászólás
Szia antonius! 🙂
Rövid versedben nagyon szép a párhuzam. A tartalom már alapból megrázó, az csak erősít ezen, hogy éppen ma tetted fel.
Boldog születésnapot kívánok neked, erőt, egészséget! Sok-sok vers szülessen még tőled, mindannyiunk örömére! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönet kedves Kankalin mind a figyelmedért, mind a köszöntésért.
Igazán kedves Tőled.
Üdv. antonius
Gyönyörű!
Kedves antonius, boldog születésnapot!
Szeretettel:
Ylen
Kedves vagy Ylen. Köszönet mindenért.
Üdv. antonius
Kedves Antonius!
Meghatóan szép vallomás ez a vers a Kedveshez!
Szeretettel gratulálok, és még egyszer, itt is, MÉG, NAGYON SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Itt is köszönöm a köszöntésed, valamint az aprócska „régiségemet” méltató, kedves szavaid.
Üdvözlettel: antonius
Nagyon szép vers, szomorú, szívhez szóló.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm kedves Eszti a figyelmed, a kedves szavaid.
Üdvözlettel: antonius
Szia!
Nekem ez valahogy nem szomorú, búcsúzó, inkább megnyugtató, szeretetteljes vers. Tetszik a szerkezete, az áthajlás, zárójel, stb. is.
Köszi.
Üdv,
Poppy
Szia Poppy!
A véleményed mindig sokat számított nekem. Most is.
Köszönöm az értékelésed, s hogy egyáltalán megtiszteltél a figyelmeddel.
Üdvözlettel: antonius
Szia Antonius!
Ez egy nagyon kellemes vers az elmúlásról!
Gratulálok:
Delory