A Bizalom, mint körforgás..

Talán még sosem gondolkodtál azon, hogy mely az-az szó- megnevezés- állapot- érzés- fogalom, amely napjaink- pillanataink legfontosabb mozgatórugóját képezi.. Vannak ugyan elméletek- leírások arról, hogy melyek a legszebb szavak, melyek a legfontosabb érzések, még fontossági sorrendet is állítunk fel olykor, pl. hogy mi szükséges elsősorban ahhoz, hogy Boldogak lehessünk. Mert ugyebár, Ez az első „dolog” amire vágyunk, ami után sopánkodunk, és amit keresünk éltünkben. Persze az már más téma, hogy vakon keressük, ami annyit tesz, hogy sosem látjuk meg, mert nem tudjuk Mi az. Azon kevesek, akik rátalálnak erre az „állapotra”, ha fogalmazhatok így- tudni fogják, hogy mindvégig előttünk volt „ez”, mármint a Boldogság.

Persze a Boldogságot, végtelenségig lehet elemezni és elmélkedni azon, hogy mit foglal magába.. Egy mindennapi példával élve: például a Szeretet, amit kombinálunk a boldogsággal. Holott a kettő nem feltétlenül függ össze. Ezt követően pedig szorosan a Szeretet mellett, társul az Őszinteség, mint a Bizalom legfontosabb és nélkülözhetetlen formája.

De nem erről a „fajta” Bizalomról lenne szó, még csak nem is feltétlenül a Szeretetről és a Boldogságról. Most kizárjuk ezeket az érzéseket, érzelmeket, fogalmakat. Mert többségünk azon gondolkodva, hogy: Mi életünk értelme, mi a Legfontosabb és mi, ami életben tart bennünket; arra a következtetésre jut, hogy: igenis a Boldogság és ebből kifolyólag a Szeretet, ami életben tart bennünket, ami nélkül semmik lennénk. Ez nem vitás: mert valóban nélkülözhetetlen, létfontosságú meg sötöbö-sötöbö. De nem. Nem ez, aminek köszönhetően azok vagyunk, akik vagyunk. Hanem a Bizalom.. És nem az a fajta Bizalom, amin esetleg elgondolkodunk. Hanem az, amit nem "érzünk", és nem "látunk", a tudatalattinkban rejtőzik és rejtőzött mindig is. A Bizalom, amelyet a társadalom belénk nevelt, ami nélkül képtelenek lennénk élni, gondolkodni, ami nélkül a Depresszió minden formája elemésztene.

És miért? Mert a Bizalom az, ami körülvesz nap, mint nap, minden pillanatban és minden ezredmásodpercben. – Ugyanis a Bizalom az, aminek köszönhetően lélegzünk, eszünk vagy akár iszunk. Miért is? – Mert ha nem bíznánk a természetben, a növényekben, hogy egészséges levegőt termelnek, akkor félve lélegeznénk. – Ha nem bíznánk az élelmiszeriparban, hogy egészséges ételt állítanak elő, akkor nem ennénk (attól függetlenül, hogy egészséges vagy sem).. Vagy talán, mégis- de az mindenképp érdekes lenne. – De tudat alatt bízunk mindenkiben és mindenben. – Mert bízunk az építészekben, hogy nem dől ránk az-a bizonyos épület amit éppen terveztek, építettek. – Mert amikor felszállunk egy autóbuszra, Bízunk a buszvezetőben függetlenül attól, hogy ismerjük-e vagy sem, hogy nem egy Kamikaze pilóta, aki az első lehetőségnél felborítja az autóbuszt.. – Idegen vagy akár ismerős környezetben legyünk is, bízunk az emberekben (mert folyton akarunk..). – Ha elmegyünk az utcán mellettük, Bízunk, hogy nem ellenséges szándékúak. – De annyira mélyen beleásta magát a tudatalattinkba hál’ istennek, ez a „fajta” Bizalom, hogy ha gondolkodnánk nap, mint nap, képtelenek lennénk Élni. Mert az állandó rettegés tönkretenne..

Még akkor is Bízunk, ha tudatában vagyunk bizonyos dolgok vagy történések eshetőségében. Pl. a bűncselekmények- az erőszak, amik körülvesznek és naponta ismétlődnek. Űzik a bűnözést, gyilkosságot, bármilyen helyen és bármikor. De többnyire mégsem gondolunk erre, valahányszor kilépünk az utcára.. – Vagy valahányszor autóba ülünk, nem a rettegés fogja hajtani az autót, még akkor sem, ha elterjedt „hobbi” már a balesetezés. Csak képzeljük el egy pillanatra, ha nem így lenne, hanem tudatosulna mindez: Totális Káosz a Földön. Viszont a káros szenvedélyeket tartom a legmegfelelőbb példának. Ugyanis tudatában vagyunk annak is, hogy a cigaretta- a kávé- a mindenféle drogok- a délutáni napozás- a szolárium- a rendszertelen élet – és a sok-sok „a”, hogy mind-mind káros és halálos (is lehet). És ha nem is ennyire drasztikus is a helyzet, de tudjuk, hogy a betegségek, amelyek ezek hatására kialakulhatnak, képesek maradandó károsodást okozni.

Mert hisszük, hogy túléljük.. az életet. Na, igen.. Bízni és túlélni, a kettő nem fér meg egymás mellett. Tény, hogy ha ezen „fajta” megnyilvánulása a Bizalomnak nem csak a tudatalattinkban élne, képtelenek lennénk ép ésszel gondolkodni. Nem mintha most képesek lennénk, de legalább azt hisszük. És hinni kell, hogy bízhassunk.