A magyar nyelv tanításáról az utódállamokban

Idegen nyelv-e az utódállamok magyarságának a szerb, szlovák vagy a román nyelv?

Ebben a cikkemben sajnos nagy vonalakban csak a romániai helyzet alapján tudok a címben feltett kérdésre válaszolni, mert a szlovákiai, szerbiai helyzetet nem ismerem annyira, hogy objektív elemzését adhassam ennek a több évtizedes problémának, habár elképzeléseim szerint a felfogás és a módszerek hasonlóak Szlovákiában és Szerbiában is. Pontosabban arról van szó, hogy Romániában, Szlovákiában és Szerbiában az illető ország hivatalos nyelvéhez hasonló módszerekkel, programmal és ugyanazon tankönyből tanítják a magyar anyanyelvű gyermekeknek a román, szlovák, vagy a szerb nyelvet. Ezekben az országokban 1920 óta erőltetik azt a hamis hipotézist, hogy az illető ország hivatalos nyelvét nem lehet idegen nyelvként kezelni, hanem, mint a második anyanyelvet kell tanítani. Hogyan néz ki a többség nyelvének a tanítása, történetesen a kisebbségben élő magyaroknak. A román politikai és tanügyi hivatalos szervek süket fülekkel, és behunyt szemekkel feltételezik, hogy a magyar családok 7 éves iskolaköteles gyermekei a hasonlókorú román nemzetiségű gyermekeivel azonos szinten beszélik a román nyelvet már az első osztály kezdésekor. Ami közelről sem reális, mert normális, hogy a magyar gyermek a családban csak a magyar nyelvet használja születésétől az iskolábalépés napjáig. Azokban a nyelvi faluközösségekben, ahol többségben magyar ajkú kisebbség él, a magyar gyermekenek nincs lehetősége, hogy iskolaköteles korára elsajátítsa a román nyelvet és még kevésbé, hogy azt a román anyanyelvű gyermekek színvonalán beszélje. De minden logikus magyarázkodás, módszertani, nyelvi vagy didaktikai érvek, eddig csak süket fülekre találtak a román hivatalos szerveknél. Éppen ezért Romániában a kisebbségben élő magyar anyanyelvű tanulók részére a speciális nyelvi körülményeket figyelembe vevő román nyelvű tankönyvet nem adtak ki, ezért a magyar anyanyelvű gyermekek és a román anyanyelvű gyermekek, egyforma színvonalú román tankönyvből tanulnak. Az eredmények, amit a magyar anyanyelvű gyermekek az első osztályban elérnek nem tűr semmiféle kommentárt, a pótórák, a szülők minden igyekezete ellenére a magyar anyanyelvű tanulók részére a román órák elképzelhetetlen nehézéségeket rejtenek és valóságos kínzókmarát jelent. A tanév első heteitől már a magyar anyanyelvű gyermekektől, / a nyelvi hiányosságok ellenére/, a tankönyv és a tanító megköveteli, hogy a magyar ajkú tanulók összetett mondatokban helyesen beszéljenek, és az írás megtanulásának előrehaladásával írjanak is. Erre a feladatra megjegyzem még a romány anyanyelvű gyermekek többsége sem képes. Ezáltal érvényesül a sokat markolsz és semmit sem fogsz elve. Az iskolában eltöltött napok ahogy telnek, inkább regresszió, mint progresszió tapsztalható, a tanuló az iskola és a szülők fokozódó követelmény szórításban, a nyelvi eredmények nélkül örökre megutálja az államnyelvet és a nyelv megtanulása helyett csak rossz emlékei maradnak. Ennek elkerülésére csak egy megoldás van, a magyar tannyelvű osztályok részére alternatív román tankönyv szerkesztése és használata, amelyik jobban figyelembe veszi a természetes nyelvi külömbségeket, anyanyelvi alapokat, amelyekkel rendelkeznek a magyar ajkú gyermekek. Elkellene már ismerni egyszer és mindnekorra, hogy a magyar tanulók részére még a román nyelv is idegennyelv, és az első osztálytól kezdve más román nyelvkönyvet, tanítási módszereket kell használni. Nem reális, sőt rosszindulatúan hibás ugyanakkora román nyelvi tudást feltételezni az iskolát alig kezdő magyar anyanyelvű gyermekektől, mint a román anyanyelvű családok első osztályos tanulóitól. A magyar tannyelvű iskolák az iskolai év folyamán számos ellenőrzést kapnak a bukaresti magas tanügyi forumoktól, az a legkisebb baj lenne, hogy előitéletekkel és nem kevés ellenséges érzelemmel feltöltve érkeznek a tanügyi „brigádok”, de még csodálkoznak is a lehetetlenen. Ahelyett hogy megismernék Kovászna és Hargita megye magyarjainak eléggé specifikus nyelvi helyzetét, hatalmas propogandát, felháborodást sugároznak szét az országba, a rádió és tévé híreikben, hogy milyen türhetetlen helyzet rontja Románia egységesítő igyekezetét, politikáját, hogy az elsős, meg az óvódás magyar gyermekek nem beszélik perfekt a román nyelvet, vagyis olyan szinten, mint azok a gyermekek, akiket román anyák tejével tápláltak. Basescu Románia elnöke Hargita és Kovászna megyei nyári látogatása alkalmából első jelentős román személyiség, aki megértette, és elismerte nyivánosan, hogy ez a módszer, amit eddig a román tanügyi szervek követtek a magyar gyermekek román nyelvű oktatása esetében tarthatalan és eredménytelen. Basescu elnök 87 évi nyelvi nymorgatás után kijelentte, hogy a román nyelvet is idegen nyelvnek kell tekinteni és az idegen nyelvek tanítási módszereivel, a magyar anyanyelvű gyermeknek speciálisan szerkesztett tankönyvből kell tanítani. De Romániában a fejlődés a változtatás korhadt malmának kerekei lassan örölnek, egyelőre a magyar gyermekek a román nyelv tanulásának ugyanazt a keserű gyümölcsét eszik mind elődeik.