Szatyra Ivanovna és Oleg Rábaszov lírai története
Történelmi áttekintés:
Egy iszonyatos háborúban a Nagy Nép hősiesen győzedelmes küzdelme során elvesztette fiainak több mint a felét. Ahhoz, hogy ezt a fájdalmas veszteséget kiheverje, a megmaradt kevés férfival jól kellett gazdálkodni. Csapatokba verődve kiéhezett nők kóboroltak az utcákon áldozataikra lesve. Néhány évtized alatt szerencsére konszolidálódott valamelyest a helyzet, s a férfiak már egyesével is bátran járhattak az utcákon. Ez idő tájt történt meg az eset.
Valentin napja volt.
Metszően hideg szél csapott Szatyra arcába, mikor a végállomásnál leszállt az utolsó troliról. Csinos, negyvenes asszonyka volt, testéhez simuló ruha sokat sejtetően feszült a versenytáncnak köszönhetően jól kidolgozott testére. Körbenézett; „a mai is meglesz”, gondolta, és magában elégedetten bólintott. A troli vezetőjére gondolt. Akkor tette le a munkát, és fáradtan elindult a messzeségben sötéten bólogató panelházak irányába. Szatyra elébe lépett, és megszólította:
– Bátyuska, galambocska, hány óra?
Régi trükk, de néha beválik.
– Éjjel egy – morogja vissza Oleg.
Ez nem jött be.
A férfi fázósan összehúzta magán a kabátját, és folytatta útját a sötét lépcsőházak felé. Egyenletesen kopogó cipők zaját hallotta maga mögül. Követték! Megszaporázta a lépteit. Mögötte a tűsarkak kopogása is felgyorsult. Már futott! Még tíz lépés, és eléri a biztos menedéket. De nem, mert nő, a versenytáncnak köszönhetően jól kidolgozott lábizmaival, utolérte a kapualjban, és benyomakodott utána. Lépcsőházi ajtó elé érve hirtelen megváltozott a lélegzete! Sárga fény villant a szemében! Durván megragadta a férfit, és a falhoz nyomta. Egy mozdulattal feltépte a ruhája elejét. A férfi közönnyel, olyan „már megint” tekintettel nézte a nő testét. Ekkor hirtelen, a versenytáncnak köszönhetően jól kidolgozott lábizmaival, a nő tökön rúgta. Míg Oleg görnyedten levegő után kapkodott, a nő térdig leráncigálta a nadrágját. Oleg taktikát változtatott, és így szólt hozzá:
– Miért erőszakkal teszed? Én élvezem, ha kielégíthetlek!
Abban a pillanatban megtört a nő lendülete. A férfi kitépte magát a karmai közül, és futásnak eredt. De vesztésre volt ítélve Oleg Rábaszov, mert sokkal könnyebb felhúzott szoknyával, mint letolt gatyával futni. A portás néni még ébren volt a lakás földszintjén. Berángatták a férfit, majd kettesben befejezték a művüket.
A tisztességében meggyalázott ember, kezében a széttépett gatyával, szégyenkezve hazament. Amint az asszonya meglátta, azonnal hívta a milíciát. Nem tűrheti, hogy egy ilyen ócska trükkel kibújjon házastársi kötelezettségének teljesítése alól. Elvitték az embert, egyenesen Szibériába. A táborban hetekig boldogan élvezte a nőtlenséget.
Talán egy fél év is eltelt már, amikor a daliás Buzov odalépett hozzá, és azt kérdezte:
– Bátyuska, galambocska, hány óra?
Régi trükk, de néha beválik.
– Éjjel egy – felelte mosolyogva Oleg, és elindultak a lépcsőházak irányába.
12 hozzászólás
Hasonló történetet mesélt el nekem gyerekkoromban egy rövid ideig (kábé 40 év) nálunk vendégeskedő katona bácsi, Farkangyij Vazulov is. Tehát, tudósításod valós alapokon nyugszik.
Gratulálok nosztalgikus hangulatú alkotásodhoz.
:-)))))
Kedves Nem Tom,
nagyon jót szórakoztam a remek írásodon. :-)) Nagyon sajnáltam szegény Oleget, de ennek ellenére végigröhögtem az egészet. Így néz ki, mikor a vadászra lőnek. Jó a stílusa is – mármint az írásnak. :-)) Gratulálok!
Üdv: Sanyi
Sziasztok! Köszönöm a hozzám való, nincs mit.
Sanyi! Ne bánd, hogy nem jutottál be a Maksára. Nyolcfős volt a döntő, de elég tragikus írások kerültek be. Képzeld, például egy csaj a saját szüléséről írt. Senki nem nevetet, én majdnem bőgtem.
Tamás
Mindig vannak ilyen bejutós pályázatokon csókosok is. Vagy hátszelesek? Szerencsére a tehetség is utat szokott törni magának. Csak az a bosszantó, ha egy bepuszilt elveszi a lehetőséget egy fiatal tehetségtől.
Hát, igen köszönöm, hogy gondoltál rám. Sajnos, csak két művem jutott a döntőbe. Én is haragszom rájuk.
Egyébként, tényleg nem volt egy nagy durci. Szerintem a portás moderálta őket, és néha a Maksa. Ez persze az én irásomat is minősiti, de tényleg azok sem voltak nagyon jók. Biztos, hogy voltak olyanok amik átcsúsztak a trehányságon, sőt megkockáztatom, hogy azt a rengeteget át sem nézték egyesével, csak belenéztek. Ha, nem volt az elején legalább egy pina, akkor már nem is kellett.
Tamás
Most képzeld el, hogyan nézett volna ki, ha a nyolc bejutott alkotáson nagyobbakat röhögött volna a közönség, mint utána a Maksán?
Nem keresnek ezek utánpótlást. Bizonyítékot igen. Arra, hogy még mindig ők, a profik a jobbak.
Te meg ne szerénykedj. A tiédet "véletlenül" jónak találták. :DDD
Ez most jólesett!
:-)))
Egyébként igaz, mert tényleg jók.
Igazából én már túltettem magam az egészen. Készülök a következő feladatokra, majd nyílik egy másik ajtó valahol máshol. :-))
Sanyi
Hát igen, veszélyesek ezek a versenytáncos csajok…. 😀 A nevekért külön kalaplengetésem! 😛
Kedves Tom!
Remek az írásod, korán reggel megdolgoztatta a nevető izmaimat!:):):)
Gratulálok!
Fantasztikusak a nevek is. :):):)
fátyolfelhő
Nagyon sajnálom a szegény, gyönge, megerőszakolt férfiakat…
Egyébként az írásod valóban mulatságos, lehet rajta nevetni.
Kata
Nos, nagyon tetszik, gratula!
ruca
Ez nagyon jó. Nem csak azért, mert vicces. Mindenképp jó.
Üdv,
Boróc