Nyomda, július közepe, hajnali fél három.
Már sajog a hát, már gyenge a kéz, már rogyadozik a láb. De a szalag csak kattog tovább, monoton, átkozott folyamatosan. És okádja magából a köteg újságokat. Én meg hordom, ahogy kell, megállni nincs idő, csak teszem, amiért fizetnek. Így, félholtan is.
Aztán valami változás áll be. Tipikusan az a változás, amikor nem tudjuk, sírni, vagy nevetni lenne-e a jobb. Elszakadt a papír a gépben. Fél óra túlóra. De legalább van idő leülni egy kicsit, meginni egy deci szódavizet. És fel nem róható bűnként kiolvasni az aznapi újságot.
Címoldal, öles betűk, féloldalas cikk: Tegnap éjjel négyen vertek meg egy fiatalt, minden ok nélkül. A srác az intenzív osztályon fekszik, lép nélkül. („De jó is ez az éjszakai meló!”)
Felpillantok az újságból. El tudom képzelni a táplálék-kiegészítőkön felnőtt aranyifjakat, akik a bokor árnyékában guggolva kéjes élvezettel várják gyanútlan áldozatukat: „Ne, ne, ők hárman vannak, mi csak négyen, de nézd, ott az egyedül jön.”. És szinte látom magam előtt, ahogy kirontanak a sűrűből, mint annak idején Zrínyi Sziget várából, vad csatakiáltások közepette, ketten lefogják, ketten ütik, majd ha elég ügyesek, akkor pár ütés után már le se kell fogni. És ha kifáradtak (de pont úgy, mint az ötévesek a légvárakban), odébb állnak, beülnek valahová és egy üdítő mellett megbeszélik: ki, hogy és miért rúgott. Ha jól csinálják, talán át se izzad a pólójuk. Bár több ilyen kiváló emberünk lenne! A temetőben.
Na, de ne ragadtassam el magam!
Inkább olvasom tovább: Sokan panaszkodnak, hogy a töltésen hónapok óta nincs közvilágítás.
Na és? Nem volt olyan rég, mikor nyugodt szívvel sétáltam ugyanazon a töltésen, ugyanazon a helyen korom sötétben. Az se volt rég, hogy bódult elmével hajtottam álomra fejem egy köztéri parkban, ha éppen a helyzet úgy hozta. Persze azt is éjjel. A közvilágítás hasznos dolog és bizony hiányzik, ha nincs, de ennyi erővel a szórakozóhelyeken osztogathatnának lőfegyvereket is, mert újabban az is hasznos lehet és bizony hiányzik, ha nincs.
… a mai fiatalok…
Nem török pálcát a konditeremben, szteroidokon felnőtt csoport felett. Ennyi erővel ők is leköphetnének, mert írni merek. Az éjszakában tántorgó 13-14 éves csitriket sem ítélem el. Ez az ő és a szüleik dolga. Én se voltam 16-nál több annak idején. De van, ami nem életstílus, kor, vagy közvilágítás kérdése. Nem lehet az. Van, ami pusztán emberi kérdés. Az olyan emberek (a szónak csupán biológiai értelmében), akik négyen vernek egyet, gyávák és gerinctelenek. És őket igenis lenézem. Mert lehet, hogy én vagyok végtelenül egyszerű, de ha szórakozni mentem, sose jutott eszembe, hogy valakit is megüssek (pláne ok nélkül). Az meg, hogy többen verjünk egy valakit… no comment.
De minek is háborgok? Mi van, ha én vagyok maradi és elfogult, mi van, ha az izomerő jelenti az igazi hatalmat, mi van… mi van, ha úgy van rendjén, hogy négyen vernek egyet? Nincs jó vagy rossz, csak változás van.
A barátomat nézem, aki az automatánál áll. Halkan morog valamit arról, hogy elfogyott az ingyen szódavíz. „Ne aggódj – gondolom mosolyogva – holnap iszunk majd sört. Leszünk mi még tajtrészegek, fogunk mi még hangosan énekelni valami Bikini-slágert, félelem és indulatok nélkül, a magunk egyszerűségében. Lehet, hogy csak egy kis, városszéli kocsmában, ahol a legminőségibb ital a 70 forintos kisfröccs, de együtt és boldogan. Távol az erőszaktól, kacagva a gondjainkon, kiáltva, hogy fiatalság bolondság. Mi, bulihuligánok.”
Aztán a kattogás folytatódik, a szalag pörög tovább. Pont, mint az élet.
Én meg hajnali ötkor elrebegtem egy miatyánkot, hogy élve hazaértem…
20 hozzászólás
Nagyon jó cikket írtál. Jó téma, jó stílusban. Fiatal korod ellenére éretten gondolkodsz. Ha nem is vagy maradi (annak semmiképp sem neveznélek) mégis azt kell mondanom, hogy azon "kevesebbek" közé tartozol, akik az életet felelősen és kellő intelligenciával szemlélik.
Gratulálok.
Köszönöm Arany! 🙂 és remélem azért nem azok vannak kevesebben, akik felelősen szemlélik az életet…. :/
Hmmm
Nagyon jó a cikked! Csak azt tudom hangsúlyozni én is, hogy örülök, mennyire felelősségteljesen gondolkodó fiatal vagy.
Már a hozzászólásokat is elolvastam, és nekem bizony az a véleményem, hogy abban nincs semmi különbség, hogy valaki fiatal vagy idősebb. Normálisan gondolkodni minden korosztálybeli tud, és huligánkodni is tudnak akár fiatalok, akár idősebbek.
Valóban elismerésre méltó az, amit leírtál, és ahogyan leírtad, mivel – bármilyen gonosz cselekedetet ecseteltél, mégis olvasmányos, és érdekes elolvasni.
Én csak gratulálni tudok, s jó lenne, ha a Te gondolkodásmódod nem elenyésző lenne, hanem ti lennétek jóval többen, nagyon sokan.
Nem itt állna kis hazánk sem, hogy már ünnepek környékén az ember nem mer elindulni a fővárosba. Nekem budapesti temetőben nyugszanak szüleim és egy testvérem, és szerettem volna korábban kimenni hozzájuk, amíg nincs olyan nagy tömeg, de elhalastottam. Féltem. Félni kell most, 2007. október,ében – és időnként máskor is – Magyarországon. Félni kell, mert nem lehet tudni, huligánok hol zárják le az utakat, hol garázdálkodnak, hol akadályozzák a békét, nyugalma szerető embertársaikat mindennapi teendőikben.
Ezért lenne jó, ha nagyon sokan gondolkodnának úgy, ahogyan Te is.
Üdvözöllek.
Köszönöm szépen, Colhicum! :$
De vajon mit takar Arany "hmmm"-je? 🙂
Csöndes reakció a "kik vannak többen"-re.
Egyébként Katának igazat adok, én fogalmaztam rosszul, nem "csak" a kortól függ az érettség.
Kedves Kata! 🙂
"Normálisan gondolkodni minden korosztálybeli tud, és huligánkodni is tudnak akár fiatalok, akár idősebbek." – én is mindig ezt mondom, ha azt hallani, hogy "ezek a mai fiatalok…." 🙂
Ami meg Pesten folyik mostanában…. hát örülök, hogy kimaradok belőle….. ott se lehet könnyű…. :/
Köszönöm a hozzászólásod!
Szia!
Nagyon jó a cikkked, teljes mértékben egyetértek veled és a hozzászólókkal is. Magam is szörnyűnek tartom, hogy felelőtlen emberek zavargásaikkal sokak nyugalmát elveszik.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen, Rozália! 🙂
És kedves Arany!
Maradjunk annyiban, hogy bármit nézünk van abban jó is, rossz is)
üdv
Átkozott folyamatossággal inkább mint "átkozott folyamatosan" sztem.
"minden ok nélkül" —- szerintem ilyet nem nagyon konkretizálhatnak egy újságban, úgy értem újságnak azért mégis csak pártatlannak kell maradnia valamilyen szintig.
Inkább mijét rúgta és nem "miért rúgott", sztem. A második az evidens ha csak nem valami gyerekkori sérelmét akatra megbosszulni valamelyik kis pajkos verekedő.
"de együtt és boldogan. Távol az erőszaktól, kacagva a gondjainkon, kiáltva, hogy fiatalság bolondság"
Nekem ez a sor az ami nem tetszett, kicsit elcsöpög nekem.
Na most jól kikritizáltalak és azt hisezd hogy totál nem tetszik a cikked, pedig tévedsz, csak a hangulatom teszi, hogy ilyen akadékoskodó vagyok.
Igaziból a téma alapvetően nem rossz sztem, meg az alapvető hangvétele is olvastató és az külön tetszik hogy egy üzemi munkás vagy benne.
Ja és én ilyet nem tudnék írni.
Szia Anna!
Ahogy tegnap ígértem, itt a válasz… 🙂
De csak sorban:
Szerintem az átkozott folyamatosan is jó, a te felvetésed is, tekintve, hogy ez patthelyzet inkább hagyom így! 🙂
az újságban szó szerint szerepelt így: "ok nélkül". ez is marad…. 🙂
a harmadik viszont jogos… a fiókosváltozatban már javítottam is! köszi 😉
a vége meg…. csöpögős azt mondod, lehet… embere válogatja… én inkább idillnek mondanám… 😀
na mindegy
köszi mégegyszer Anna! jó legyél
üdv
Arnodre
🙂
helyes:)
az egész válasz
Kedves Balázs!
Én is abban bízom, hogy Ti, ilyen fiatalok, vagytok többen. Sráckoromban természetesen én is tartoztam valamilyen "bandába". Megvoltak a saját bulijaink is, de a jó buli nem ilyen, igazad van. Cikkedhez gratulálok.
Felkaptam a fejem a főoldalon a címre, mondom hurrá, valami érdekes cikk. Hát az volt, és marhára igazad van. Én is rengeteg ilyen sztorit hallok, sok ilyen ismerősöm van, de a büdös életben nem nevezném még csak havernak sem az ilyeneket. Próbálom megérteni a többi embert, pl. az emokat sem útálom, mint a fiatalok nagy része ("Vagy emo vagy, vagy útálod őket" – ez a tendencia manapság), de ezeket soha nem fogom. Vegyen boxzsákot. Miért jó neki fájdalmat okozni egy másik embernek? Azt hiszem sosem fogjuk megtudni. Viszont gratula a cikkedhez:)
Kedves artur, köszönöm és örülök, hogy hiszel bennünk! 😉
Kedves Armand!
Neked is köszönöm! A példádnál maradva én se utálom az emokat, amíg csak magukat vagdalják és nem akarnak engem is meggyőzni a sötét világképükről. Nem utálom, igaz nem is értem őket, de attól még elférünk egymás mellett… 🙂 csak sajna vannak akik mellett nem lehet elférni, mert nem engedik…. :/
Az ilyen híreken szomorodom el, ugyanakkor vagyok magamban kicsit csalódott, mert bizony nem szokásom tájékozódni nagyvilágunk és kicsiny országunk apró-cseprő, vagy ilyesmi nagyságú, vagy nagyobb problémáiról. És rosszul esik ilyet olvasnom, mert egyszerűen nem értem meg, hogy mi az ilyen verekedésekben a poén, akárcsak te. És rosszul esik az is, hogy az ilyen dolgok miatt mondják, hogy hát igen, ezek a fiatalok, pedig én még nem is igazán tartozom a fiatalokba, mert én fiatalabb vagyok. (Esetleg jövőre, a gimnáziumban, már lehetek fiatal, de valószínűleg átélem a fiatalságom anélkül, hogy észrevenném.)
A közvilágításról: nos, van a fényszennyezés nevű jelenség, amit én akkor vettem úgy igazán észre, amikor a közeli vadaspark éjszakai bátorságpróbáján, a gáton, azon merengtem, hogy nahát, a holndak tényleg akkora fénye van, mint az írni szokták… ja nem is, csak idáig elfénylik a város. Szerencsére, még aznap este, a madárháló megnézésénél rájöttem, hogy azért a holdnak is tényleg van akkora fénye, de ez a bátorságpróbán elenyészett. Szomorú.
Szikra, aki már megint értelem nélkül hadovált össze-vissza (és aki most visszamegy a többi írásodra.)
Szia Szikra! 🙂
A fényszennyezésről hallottam, de azt nem elsősorban 10 köztéri lámpa okozza… 🙂 mert kb. ennyi kellett volna a cikkben említett helyre… a díszkivilágítások dobnak rajta sokat… emlékszem, egyszer én is jöttem haza győrbe, jó 30 km-re voltam még, és az ég alja olyan volt előttem, mintha lángolna valami… na az volt az én kis városkám… 🙂
köszi, hogy benéztél!
üdv
Arnodre
Fantasztikusan jó a cikked.
Olyan témával foglalkozik, ami sajnos jellemző napjainkra.
Nagyon tetszik a stílusa, tetszik, ahogyan véleményt alkotsz.
Összességében: szuper az írásod. /Ez is!!/
Köszönöm szépen, zsike! 🙂