Van egy rémálmom. Nézelődöm a piacon, és az a kedves, idős néni már nem finom, fóliába csomagolt házi kolbászt, szalonnát és finom, édes mézet, lekvárt árul.
Az asztalán – látszólag – üres befőttes üvegek sorakoznak.
Fizetnünk kell, ha betegek vagyunk, fizetnünk kell, ha – viszonylag – kényelmesen és gyorsan szeretnénk hazajutni messze lakó szüleinkhez (autópálya).
Beszélhetnénk pl. a "szuperkombínón" tett fizetett utazásainkról is (azon vitatkoznék, hogy a szolgáltatás minősége egyenes arányban van-e a vonaljegy árával, gondolok itt az elviselhetetlen hőségre, a levegőtlenségre, a járatkimaradásokra).
Kiváncsi vagyok, vajon mikor lesz előterjesztve a "járdadíj" bevezetésének lehetősége – kifejezetten gyalogosok számára.
Fizetünk, ha öröklünk, fizetünk, ha lakást veszünk, eladunk. Fizetünk, akkor is, ha ajándékot kapunk (bizonyos érték felett – még jó… elképzelem, hogy az adóbevallás leadási határideje előtti estén ülök a konyhában, és próbálom összeszámolni, hogy az elmúlt évben a gyerekek hány túró rudit kaptak a nagyapjuktól… és most akkor hogy is van ez? Mennyit is kell befizetnem?).
Ha életünk "nem hivatalos formáját" nézzük, fizetnünk kell a "születésért", és fizetnünk kell a "halálért" is.
Fizetnünk kell a jó szóért is. Igen. Ha a benzinkútnál nem az "elvárt öszegű" borravalót adjuk (arra már gondolni sem merek, hogy egyáltalán nem adunk), legközelebb szóba sem állnak velünk, már ami a segítséget illeti.
Mindjárt másképp viselkednek velünk a sarki kisközértben is, ha nem pontosan kiszámított pénzt hagyunk ott a vásárolt áruért cserébe.
Persze tisztelet a kivételnek. Azért vannak még "régivágású" kereskedők, akiknél a kedvesség, az a pár jó szó már "benne van" az árban.
Ezek után jogosan teszem fel magamnak a kérdést: "Istenem, hát mi jöhet még?" S amikor már éppen azt felelném fellélegezve, hogy: "Nyugalom, már semmi (semmi rosszabb).", akkor hirtelen, derült égből villámcsapás módjára eszembe jut az álmom, s a címben szereplő kérdés.
Elképzelem a következő álmomat. Azt álmodom, hogy van egy rémálmom… de nem tudok felébredni.
7 hozzászólás
Szia!
Hát igen, egyetértek, a legszebben mindig a pénz beszél mostani társadalmunkban… sajnos. Én azért a kisebb esetekben (benzinkút, bolt,…) igyekszem kedves mosolyommal kiváltani a hálapénzeket. Eddig bejött, most kaptam éppen ajándékba az egyik benzinkúton egy klassz napellenzőt, pedig pár liter benzint vettem csak a fűnyíróba 🙂 Azt hiszem, a legtöbb embernek mosolyból, kedvességből még a pénznél is kevesebb van…
Jó írás! És jó a kezdés!
Csókolom! Fogy a levegő!
Ez a cikk nekem nagyon tetszik, és szerintem, annyira aktuális, hogy…
:-)))))
Köszönöm a hozzászólásokat! 🙂
Szia!
Jó a cikked, s kifejezetten tetszik a keret, amibe beillesztetted. Gratula.
Colhicum
Szia!
Lehet, hogy nem is olyan sokára valóra válik, ha nem élünk tudatosabban.
Rozália
Szia!
Lehet, hogy nem is olyan sokára valóra válik, ha nem élünk tudatosabban.
Rozália
Szia!
Lehet, hogy nem is olyan sokára valóra válik, ha nem élünk tudatosabban.
Rozália