Ki emlékszik a lángossütők virágkorára?
Amikor nem csak simán megvettük és megettük a lángost a Balaton parton, a strandokon, a kiránduló helyeken, mindenütt ahol a nagyobb népesség miatt jó forgalomra lehetett számítani, hanem rosszallóan beszéltünk a lángosról.
A mi szép kis országunkban jó sokáig nem lehetett a szocialista rendszert kritikákkal illetni, hanem az emberekben felgyülemlett bosszúság adagot szépen csatornákba terelték a bátor újságcikkek, a vicclapok, a szórakoztató műsorok kis jelenetei, a karikatúrák.
Ezek a csatornák nagyjából a következők voltak: a kereskedelemben dolgozók munka, és vevő utálata, az IKV / ingatlan kezelő vállalat, aki a bérházakban a javításokat végezte / lassúsága, és a maszekok.
A maszek a magán szektor rövidítése. A magán iparosok, magán kereskedők és a magán vendéglátók, megtűrt páriái voltak a szocialista rendszernek. Engedélyt ugyan kaptak a tevékenységükhöz, nem tiltották, tűrték a működésüket, de nem helyeselték a hivatalosságok.
Ezért aztán szabad volt a vásár, őket lehetett kritizálni, szidni, kifigurázni, tollhegyre és képernyőre tűzni tetszés szerint.
Nos a lángossütők, mint maszekok, előkelő helyet foglaltak el a feszültség levezetésben. Ők voltak minden rossz megtestesítői. Mi volt a baj velük? Voltak bajok a lángos körül. A lángos hol keletlen, hol sületlen, hol égett, hol kicsi, hol vékony, hol rossz ízű volt. Voltak bajok a lángossütő körül is. Óriási nyereséggel dolgozott, az év egy részében megkereste azt, amiért mások egész évben dolgoztak, sőt még többet is. Nem értett a lángos sütéshez. Felvette a fájós lábú Mari nénit lángost sütni, ő készítette a lángos tésztát, ő izzadt a tűzhelynél, míg az iparos csak osztotta a lángost a vevőnek és tömte a kasszájába a pénzt. Szükség volt rá, mert annyi embert ilyen gyorsan és olcsón nem lehetett volna megetetni. A kis bódéja mögött ott parkolt a vágyálmok netovábbja, a legújabb Lada. Miközben ettük a lángost, nem szerettük a lángossütőt. Úgy gondoltuk, nem érdemli meg a lángosa árát. Volt benne igazság? Volt. Ez volt az oka, amiért nem prosperált megfelelően a szocialista gazdaság? Nem!
Bizony az eltelt évek alatt lekerültek a napirendről a lángossütők. Kispályások lettek ők a magán vállalkozások között, akiket már a pesties szleng sem nevez maszekoknak.
A lángos is kiment a divatból, jött a HOT DOG, a GOFFRI, a hamburger, a mindenféle gyors kaja.
A lángossütők helyett lett számtalan más foglalkozást űző, akikről kortól, nemtől, foglalkozástól és vérmérséklettől függő rosszallással beszélhet bárki. Azonban vannak államilag vezényelt rosszallások ma is.
Nemrégiben az orvosok nyerték el a lángossütők pozícióját.
Miért hasonlítanak a régi idők lángossütőjéhez?
Azért, mert ők is előléptek társadalmi bűnbakká. Ők lettek minden rossz megtestesítői.
Sok éven keresztül olvastuk, hallottuk, hogy az egészségügyet át kell szervezni, mert a költségvetési hiányért, a pazarló egészségügy a felelős. Mi volt a baj velük? A következő képet rajzolták elénk hosszú időn keresztül az egészségügyről. Az orvosok csak a paraszolvenciára /hálapénzre/ hajtanak. Előre elvárják azt, de nem szolgálják meg. Nem törődnek akkor sem jobban a beteg érdekeivel, ha a borítékot zsebre tették. Annyira nem figyelnek a munkájukra / vagy nem értenek hozzá/, hogy egyre több az orvosi műhiba, aminek a következményei alól a „mundér becsülete” miatt a többi orvos kollega kimossa őket. Ma neked, holnap nekem alapon. A műtéteknél elcserélik a betegeket, vagy bennük felejtik a műszereket, a törlőkendőt. A kórház eszközeit, javait sajátjukként kezelik. Ott tartják a magánrendeléseiket. A kórház laboratóriumát, eszköz állományát, egészségügyi személyzetét használják a magán prakszisukban, és ezért semmilyen térítést nem adnak. Miközben dúskálnak a pénzben, azt sem tudják milyen műkincsekbe, ékszerekbe, ingatlanokba fektessék. Megalázóan bánnak a betegekkel. Képesek a kórtermi ágy száma szerint egyeskének, ketteskének, stb. hívni őket. Nem világosítják fel a betegeket arról, hogy mi vár rájuk, az elvégzett beavatkozásoknak milyen következményei, a felírt gyógyszereknek milyen mellékhatásai lesznek. Az egészségügyi személyzetet saját rabszolgájuknak tekintik, elvárják a magánbetegeik kiszolgálását tőlük, de nem adnak nekik a hálapénzből. Herdálják az adófizetők pénzét, felesleges műtéteket, felesleges vizsgálatokat végeztetnek, csakhogy minél több pénzt vehessenek ki a költségvetésből. Csalnak az elszámolásnál, olyan betegek után vesznek fel pénzt, akik nem jártak náluk, vagy már meg is haltak. Adott tarifáért rokkantsági nyugdíjba mehet akár egy egész falu.
Nem állítom, hogy teljes a kép, de lényegében ilyennek láttatták, velünk, kívülállókkal, az orvosokat. Volt benne igazság? Volt. Ettől az egészségügy a közpénzek legnagyobb pazarlója? Nem!
Aztán félig – meddig megtörtént a híres nevezetes átszervezése az egészségügynek. Lehet utazgatni, várakozni, ha egyáltalán tudjuk hová kell mennünk, ha valami bajunk van. Lehet a mentőben, amit ide – oda küldözgetnek a kórházak között, vagy a kórház előtt meghalni. Nehéz lett az orvosokban megbízni, pedig a gyógyítás alapja a bizalom. Lángost nem kellett venni mindenképp, de orvoshoz el kellene néha menni. Csodálkoznak, hogy az emberek nem járnak szűrővizsgálatokra, minek mennének, amikor nem bíznak abban, hogy ha kiderül, hogy van valami bajuk, akkor abból meggyógyítják őket. Nehéz elhinni, hogy az orvosok többségében értik a szakmájukat, hogy nem a beteg elpusztítása, hanem a tőlük telhető meggyógyítása a céljuk. Nehéz az agyon támadott és agyon szekírozott orvosokkal szót érteni, mert sikerült őket elvadítani a szakmájuktól, a betegeiktől, sokakat az országunktól is.
Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy nem kellet az egészségügynek az átszervezés. De nem mindenen és mindenkin átgázolva, esztelenül és felkészületlenül. A fokozatosságot és a józan észt nem ártott volna előnyben részesíteni. Mindig mindent át kell szervezni, hogy a változó feladatoknak meg tudjon felelni. Most talán meg tud felelni a feladatainak az egészségügy? Elmúltak az átszervezéstől azok a problémák, amikkel bombáztak bennünket? Nos erről már nem hallunk nap, mint nap. Már nem téma. A cél elérve. A befolyt adóbevételekből már nem kell az egészségügybe annyit pumpálni. Milyen ígéretek is voltak az átszervezés előtt? A megtakarított forintokból korszerűen felszerelt kórházak és rendelő intézetek lesznek. Az orvosoknak felemelik a fizetését, hogy ne kelljen a betegnek hálapénzt adnia. Kifizetik nekik rendesen a túlórákat. Csökkentik a gyógyszerek árát. Nos, és mi valósult meg ebből? Hol is vannak azok a megtakarított forintok? Most már nincsen költségvetési hiány?
Szépen lenyeltük mi adófizetők újra a szokásos békát, hogy csak a szociális kiadások durva lefaragásával lehet a költségvetési kiadásokat csökkenteni. Mintha bizony nem azért fizetnénk a rengeteg adót és járulékot, hogy ezekre legyen fedezet. Nem figyelünk most sem a lényegre, mint a lángossütők lejáratásakor. Sikerült az orvosokat is a lángossütők sorsára juttatni, bűnbakká tenni, hogy ne gondolkozzunk el azon, hol is kellene visszafogni igazából a befizetett pénzünk elherdálását.
De máris felmerül a kérdés, ki lesz vajon a legközelebbi „lángossütő”? A segélyezettek? Ők lesznek szembe állítva az adófizetőkkel? Az öregek? Ők lesznek szembe állítva az aktív korúakkal? Vagy a tanárok? Ők lesznek szembe állítva a diákokkal, szülőkkel? A rendőrök? A foglárok? Legközelebb ki lesz a társadalmi bűnbak? Ki lesz lealázva, hogy megnyírbálhassák a nekik járó juttatást, hogy az a pénz is az egészségügyi megtakarítások sorsára jusson?
15 hozzászólás
Szia!
Gratulálok! Jó cikk, nekem tetszik. Eszembe jutott Hofi mester, aki a lángossütőket, tésztafeszítő kisiparosnak nevezte annak idején. A maszek szó pedig Kellér Dezsőt idézte elém, amikor a privát szektor (priszek) szavakból megalkotta a magán szektor (maszek) kifejezést. Azóta igen hamar elterjedt, és ma is egyértelmű, használható rövidítés.
Üdv.
Ez egy kitűnő cikk lenne, ha…ha nem ragadtatná el magát az író túlzottan. Tartsa, Kisasszony, szem előtt, hogy nem Önnek kell felháborodnia az írásában, hanem az írásával kell hatnia az olvasóra, hogy elérje ugyanezt az Önmagában forrongó érzetet. Érthetően fejeztem ki magam?
Ne Ön soroljon és részletezzen, késztesse asszociálásra, saját élményeinek felidézésére és bólogatásra az olvasóit…ne Ön tegyen fel kérdéseket, hanem késztesse kérdezni, vitázni és beszélni a cikkéről a megszólítottakat.
Szia fabatka!
Kitünő lenne a kritikád, ha a jegyzet nem lenne a legszubjektívebb műfaj az újságírásban.
A jegyzet, mint vélemény közlő műfaj, határműfaj a szépírás és az újságírás között.
A napló, a levél a műfaj felmenői. Mindig személyes és érzelmes. Nem vezércikk, nem glossza. Az érzés hitelessége a fontos benne /és ha ez történetesen a felháborodás, akkor annak a hitelessége/. A kiinduló pontul szolgáló téma csak apropó, amelyben a szerző a zársadalmi folyamat jellemző tüneteit véli felfedezni. A sajtóműfajok elmélete szerint:"a jegyzet sajátos újságírói műfaj, amelynek lényege, hogy az olvasó miután elolvasta, úgy érezze, hogy: a számból vették ki a szót!"
Szia artur! / Miért írod kisbetűvel a neved?/
Köszönöm, hogy nálam jártál és örülök neki, hogy tetszett a jegyzetem. Igazad van, talán nem kellett volna megmagyaráznom, hogy mit jelent a maszek. Sajnos nem voltam benne biztos, hogy még mindenki emlékszik Kellér Dezsőre és a maszekokra.
Judit! Szerintem, jó az elképzelésed. Nem valószínű, hogy sokan emlékeznek a maszek szó eredetére. Amúgy, a lángossütőket, már nem csak az orvosokkal lehet ilyen módon összefüggésbe hozni. Nagyon kíváncsi leszek én is, ki kerül sorra a legközelebb? Mindig van valami, amiről el kell terelni a figyelmet. Ezzel a módszerrel lehet a legjobban.
Szia!
Cikked elgondolkodtató, és jól megírt.
Szeretettel: Rozália
Tartom a véleményem – Ön pedig valószínűleg okosabb, műveltebb és felkészültebb, mint én: tehát jó úton jár.
Sok sikert!
Szia Rozália!
Köszönöm, hogy nálam jártál, és a dicséret is nagyon jól esik.
Judit
Kedves Judit! Mint mindig, most is nagyon tetszett a cikked. Az is, ahogy az értékeit megvédted. Teljesen egyetértek Veled.
Profi munka!
Gratulálok. Wolf.
Szia Wolf!
Örülök a látogatásodnak és a dicséretnek is természetesen. Azért azt túlzásnak érzem, hogy profi munka lenne, úgy látom nem én vagyok a toplista vezető hetek óta 🙂
Judit
Kedves Judit!
Egy vallomással tartozom: Állandó olvasód lettem:) Ez az írásod is nagyon megfogott. Tetszik, hogy a záró részben fontos kérdéseket teszel fel, de a kérdések megválaszolását az olvasóra bízod. Köszönöm, hogy ismét olvashattalak.
Üdv.
Aliz
Kedves Aliz!
Az írásaidból nagyon tehetséges és nagyon jó embernek ismertelek meg, ezért nagy megtiszteltetés nekem, hogy állandó olvasóm vagy. Köszönöm, hogy ismét olvastál.
Judit
Kedves Judit!
Nézem a dátumot, három és fél évvel ezelőtt írtad.
Nos, nekem nagyon jól jött, hogy elmagyaráztad kik voltak a maszekok, miért voltak a lángossütők "bűnbakok", miért lettek azzá az orvosok. Egy kis ízelítőt kaptam a múlt visszásságaiból, amit nem ismerhettem (Te tudod miért). Különös, amikor ide kerültem, kis gyerekeimmel gyakran orvoshoz is kellet mennem. Én akkor a következőt láttam: sokkal szerényebb körülmények között, de nagyobb empátiával és segítőkészséggel dolgoztak, az itteni orvosok, mint korábbi hazámban. Kellemes meglepetés volt. Hálapénzt eszembe sem jutott adni, mert nem is hallottam róla (jó sokáig), nálunk nem volt ilyesmi. Megjegyzem, azóta sem szoktam rá a hálapénzre, mert magamból indulok ki. Úgy érzem, ha nekem kellemetlen lenne elfogadni, nyilván annak is, akinek én adnék, ettől függetlenül az ellátás nem változott. folyt.
folyt.
Majd láttam, amint mind jobb, korszerűbb felszereléshez jutnak, korszerűbb gyógyszerek kerültek piacra… az ellátáson még mindig nem vettem észre változást.
Nos, azért jegyeztem meg mindjárt az elején, hogy mikor írtad ezt a jegyzeted, mert úgy érzem, most aktuálisabb, mint akkor volt. Most látom az egészségügyön a leépülést, bárhová megyek, csak panaszt hallok, s nem csak hallom, de látom is, hogy egyre rosszabb körülmények között dolgoznak az orvosok, és egyre rosszabb a betegek ellátása is.
Az utolsó passzusban felteszed a kérdést, ki lesz a következő "lángossütő"? Most úgy érzem, Te jövőbe látó vagy. Hisz akiket felsoroltál, azok a közelmúltban, vagy a közeljövő fenyegetettségében sorra kerülő bűnbakokká váltak, válnak. Gratulálok írásodhoz!
Ida
Kedves Ida!
Jó a meglátásod, valóban nem a lángosról, még csak nem is az egészségügyről szólt ez az írásom, hanem a jól látható trendekről. A bűnbak kreálásról, ami mögé bújva egyre jobban szét lehet tépni nemcsak a szociális hálót, hanem az ország polgárainak egységét is. Ha mindenki gyűlöl, valami jól feltálalt indokért, mindenkit, csak időzítés kérdése egymásnak ugrasztani minket. Ami sajnos csak még több problémát generál. Pedig problémából már van untig elég!
Judit