…kell a közönség, kell, hogy hallják az írásainkat, mert (most elsütök egy közhelyet, de "sajnos" ez tényleg igaz) az író az olvasóért él, meg azokért, akik meghallgatják az írásait…
… nem tudod, de hihetetlen öröm azt látni az arcokon, hogy tetszik, amit alkottál, amiért küzdöttél és szenvedtél, mert igenis szenvedés az írás, az ember ezerszer meghal és feltámad, mire megszületik az alkotás, mire végre egy picit elégedett lesz azzal, amit a papírra vetett, és csak azután jön a boldog tudat, hogy készen van, igen, alkottam valami szépet, és hogy hogy fog ez tetszeni másoknak! Jön a reménykedés, a tervezgetés, hogy kinek mutatom meg, kit avatok a bizalmamba, mert hiszen amit írtam, az a lelkem legmélyebb zugából származik, az felfedi, ki is vagyok én, felfedi a titkaimat. Aztán jön az izgulás, a kételkedés, mi van, ha mégse lett olyan jó, ha nem fog tetszeni… Ismered azt a dalt, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni? Szerintem aki költő akar lenni, annak is. Ha írok, nem számít semmi, akkor mindegy, hogy randim van vagy színházba kéne már indulni vagy délután vizsgázom immunológiából, semmi nem érdekes, csak az éppen születő vers, a vajúdás, és akkor sem nyugszom meg egészen, ha már felsírt, még sokáig jár az eszemben, még lefoglalja a gondolataimat, még… még ott van velem.
…
11 hozzászólás
Kedves Zsázsa!
Valahogy így! Igen.
Üdv.:-)
Ez ütős..))
Így van, köszi, hogy leírtad..midannyiunk helyett..
dinipapa
Igen, akinek szenvedélye az írás, így érez. És csak így érdemes.
Szeretettel: Rozália
Kedves Zsázsa!
Így van ahogy leírtad! Csak akkor vagyok bajban ha már este ágyban vagyunk és akkor jön az ihlet. Hát a páromnak abszolute nem tetszik de beletörödött már. Az írás egyfajta önkifejezés, hazudik aki az ellenkezőjét állírja. És valljuk be, titokban egy kicsit magunkat is belecsempésszük ott vagyunk lélekben és azokkal a gondolatokkal érzésekkel amik kiváltották belőlünk, hogy tollat ragadjuk. az már más tészta, hogy erről nem mindig beszélünk, s bizony van, hogy másként éli meg az olvasó az adott művet, mint az írója.
érdekes a cikked!
Barátsággal Panka!
Kedves Zsázsa!
"Az önkifejezés saját magunk katarzisa"-írtam egykor, s nem véletlenül. Nagyon mélyről kell felhozni érzéseket, meg kell élni, majd kínnal vajúdva , akár poklot járva, de leírni, kiírni magunkból. 🙂 Minden szülő örül, ha dicsérik gyermekét, főleg ha nem közhelyeket pufogtatnak, hanem szívből jövően szólnak. Igen, nagyon fontos a visszajelzés, ez ösztönözhet, parázsból lángot lehelhet akár egyetlen elhangzott jó szó is. Akkor van baj, ha egy alkotó ezt nem igényli Zsázsa! 🙂 Minden alkotás a lélek vetülete, s lélek-gyermekünk.
Örömmel olvastam "leveled":-))
Szeretettel: Dorys 🙂
"az író az olvasóért él, meg azokért, akik meghallgatják az írásait…" Ez teljességgel
így igaz. Minden "írásra hajlamos" egyén helyett írtad le azt, ami motivál bennünket.
Nagyon tetszett a cikked. /Ötös fölé!! /
Miért írunk? Miért lélegzünk? Mert muszáj.
Jóóóóóó a cikked.
nem vagyok író! nem érdekel az olvasó, csak a magam feszültsége ami neki visz a fehérlapnak… ezért minden….nem kell, hogy simogassa bárki is mindezért az agytörzsem, – nem kell, hogy azt érezze bárki hozzá jöttem bepanaszolni a világot….
Belső késztetésem van [idegi és agygörcsi], amit csak a fehér lap enyhít..
Bevallom, hogy nem élek az olvasókért!…Hiú és önző vagyok….ezért minden..
Köszi mindenki!
Köszönöm, hogy kifejeztétek egyetértéseteket, örülök, hogy más is így érez, és köszönöm, Zsolt, hogy kifejezted egyet nem értésedet, megnyugtató, hogy nem vagyunk egyformák! Csak egy kis kiegészítés, ha már felmerült: 1.) alapvetően és elsősorban akkor írok, ha belül azt érzem, hogy muszáj írnom. 2.) ha ennek a késztetésnek eleget tettem, utána jön csak, hogy na akkor most megmutatom, és micsoda boldogság, ha másnak is tetszik.
Köszi mégegyszer, hogy erre jártatok!!! :):):) Legyen szép napotok 🙂
üdv
Zsázs
Az olvasóknak írok. Mi a fenének írnék le magamnak olyasmit, amit úgyis tudok? Megosztom másokkal a gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat, vagy egyszerűn csak szórakoztatni szeretnék. Örülök, hogy sokan gondolják így, s annak is, hogy ez a cikk felkerült ide.
egy történetem van:
koncertre mentünk, csak ismerősök miatt. kezdő együttes. a teremben rákezdett a banda. összvissz 20 ember – támasztva a falat bambán bólogat a zenére.
nincs érdeklődés. nem lehet újat mutatni.
jó írás. grat.
üdv: dóri