”Finom, édes, lágy csokoládé, melyet formára öntve, összeválogatva egy csomagban megvásárolhatunk a barátainknak, mint egy kiszemelt jó ajándék.”
Ó, milyen szépen kifejezett, leírt mondat. Anyanyelvünk szépséges, azonban a korosztályunk már jóideje – az új évezred szellemében – átalakítja, megtoldja, rövidíti. Kitudja… talán majd egyszer mind egy nyelvet fogunk beszélni… Most nézzük meg, hogy hangzik az első mondat ebben a fura réteg-nyelvjárásban.
”Fini, édi, langyi csoki, ami formira alakba van cuki csomiban, amit shoppingolhatunk a bariknak, úgy, mint egy kiszemizett kiri aji.”
Hát kell ez nekünk? Ennyire elszoktunk volna a rendes, tisztességes beszédtől / írástól?
Macska-nyelv
By Titusz
5 hozzászólás
A menzán tojásos nokedlit kértem, amit toji-nokinak mondtak a pénztárnál. Jogosan félted anyanyelvünket, s bár a nyelv állandóan változik, az utóbbi időben mintha felgyorsult volna a folyamat.
Rozália
Nem tudom megítélni, hogy baj van-e, de szerintem akkor van csak baj, ha az emberek nem tudják elkülöníteni, hogy mikor használhatják a rövidítéseket, szlenget és mikor nem helyénvaló. Sajnos akad, ahol üsse kavics használható, pl. chaten, sms-ben a rövidítés miatt, hogy gyorsabb legyen – Habár, jegyzem meg, én is falra mászom ettől az "édi" szövegtől – és akkor nem szóltak az ellenérvek még arról, hogy minek a chat, mikor van telefon meg élőbeszéd, de ezt most nem részletezném, tudok pro és kontra is. Egyik kedvenc mondásomat idézném, ami az Öcsémtől származik: Majd telcsin megdumcsizzuk hogy talcsizunk, és hozz uszirucit mert megyünk a Balcsira, és sok ott az amcsi is. 🙂 Jaj.
Egy történet: informatikaórán ültünk és mellettem két lány a szövegszerkesztőben írva "beszélgetett" – nem lehetett nem beleolvasni, de mikor az első mondat az volt, hogy húúú, képzeld, tök szupcsi volt, úgy döntöttem, hogy mégse érdekel 🙂
Szösszeneted figyelemfelkeltőnek jó, persze ennél többet nem is nagyon tehetünk – de amit lehet, azt tegyük meg.
Gratulálok és üdvözlöm a "kezdeményezést" 🙂
Zsázs
JUJJ!
Erre csupán ezt tudom mondtan, habár magam is a rövidítő fiatalsághoz tartozom. Én csupán írásban, neten használom ezt, de néha egy-egy kifejezés átcsúszik a beszédbe is ami engem is zavar. De az igazi promlémát ezek a nyálaskodó kifejezések jelzik, a "kariajcsi"-tól még ma is karácsonyfára mászok, pedig már húsvét van. (Ez egy Szikrás mondat lett.) Támogatom a rendes beszédet, az "esemesnyelv" (mint azt állítólag egy televíziós műsörban mondták) pedig maradjon meg a csetnek, ímélnek, esemesnek, és emesennek! Az angol se mondja az utcán, hogy "r u ok?", hanem szépen megkérdezi az "ár jú okéj"-t.
Mindenesetre szerintem az ilyen jellegű beszéd egy idő után ki fog kopni a divatból, vagy kifejezetten a tizen-huszonévesek szóhasználatává válik – majd kinövik/nőljük.
Szikra, aki mióta a Napvilágra jár, nem felejti el a postjai végéről az aláírást sem, és kevesebb rövidítést használ.
Nem értek egyet kedves Szikra barátommal. Ezek a rövidítések még csak most kezdenek életre kelni. 14-15 évesek szerizik meg lávolják egymást, a smaccantásról nem is nem is beszélve. Gusztustalan és érzelem nélküli szavak. Ez a korosztály csak 3 évvel van alattam, és mégsem értem, hogy mit mondanak, és nem tudom felfogni, h miért nem érzik nevetségesnek magukat.
Ennél már csak keményebb jöhet…
Üdv:dende
Az alapmondat is rémséges, magyartalan. A rövidítése meg pláne! Remélem, ennyire sosem fog eltorzulni a nyelvünk… 🙁