Ki ne szeretne milliomos lenni? Azt hiszem, ezt a kérdést fel sem kellett volna tennem, mert a válasz egyértelmű: mindenki! Legyen szó Magyarországról, Amerikáról vagy akár Indiáról. Mindenhol találunk nélkülözni kényszerülőket, olyanokat kik áhítják a jobbat, mely esetükben, a több pénzben lakozik.
Történetünk is itt játszódik, főhősünk Jamal az egykori utcagyerek, ki nem volt épp a sors kegyeltje. A „teáztató” benevezett a Legyen Ön is Milliomos című vetélkedőbe, s már csak egyetlen kérdés választja el a mesés húszmilliós főnyereménytől. Mondhatni egy egész ország szorít érte. De hogyan juthatott el idáig egy utcagyerek?
Csalt?
Szerencséje volt?
Talán ő egy géniusz?
Vagy így volt megírva?
A kérdések nagy részére a választ saját életében találta meg, események sokasága között kutatva ráérzett arra, melyiket kell megjelölni. Most ott áll a siker küszöbén.
Az utolsó kérdés a műsorban…..de nem az Ő életében. A műsorvezető a rendőrség segítségével kívánta bizonyíttatni, hogy Jamal csaló. A kihallgatás során válogatott módszereket vetnek be azért, hogy végre megeredjen a nyelve.
Ő csak az igazat tudja mondani, azt amit átélt:
– az anyja elvesztését egy muszlin-ellenes felkelésben,
– hogyan talált rá a szerelem érzése már gyermekkorban,
– hogyan csalta csapdába őt, testvérét (Salim) és a féltve óvott lányt (Latika) egy kegyetlen gazfickó
– hogyan élte meg a koldulás megalázó érzését, s miképp szabadult el kéretlen patronjától
– hogyan távolodott el akaratlanul is testvérétől, míg ő a jó oldalon állt fivére igencsak elmerült az alvilág bugyraiban
– elkeseredett harcát, melyet az elvesztett lány megtalálásáért vívott
– hogyan lett mások szolgája egy telefonos társaságnál, s hogyan került be a műsorba
Mivel csak az igazat mondta így a nyomozóknak nem volt alapja nem visszaengedni az utolsó kérdéssel rá váró vetélkedőbe. Ekkor már a világsajtó is vele foglalkozott. A műsor vezetője nem akarta elveszteni megszerzett hírnevét, melyet avval vívott ki magának, hogy előtte csak neki sikerült végigjátszania ezt a kvízt, még aljasabb eszközt vetett be. Azt színlelve, hogy segít neki, megsúgja a helyes választ, rossz tippet ad a fiúnak.
Az utolsó kérdés így hangzott: „Hogy nevezték a harmadik muskétást?”
S, hogy Jamal helyes választ adott-e? Netán hallgatott a műsorvezetőre? Látja-e még Latikát?
A film végére kiderül……hiszen megíródott a sors által…….
Méltán nyert megannyi díjat és elismerést eme alkotás, megtekintésre ajánlom mindenkinek.
5 hozzászólás
Szia!
Őszinte leszek. Nekem nem tetszik az ajánlód. Fontos dolgokat árulsz el a filmből, amivel megölöd az érdeklődést, és nem felkelted vele. Sráckoromban menekültem az olyan ismerősömtől aki megkérdezte, hogy láttam-e a … című filmet, s amikor a válaszom az volt hogy nem:
– Jaj de kár. Nézd meg mindenképpen, mert nagyon jó, képzeld el, amikor a filmeb a főszereplő …
És elmesélte a film legjobb jeleneteit, igaz, nem a történések sorrendjében. Így akart nekem kedvet csinálni hozzá.
Szerinted milyen egy krimi, ha valaki az első sorok olvasásakor elárulja neked, ki a gyilkos?
Nem pontoztam.
Üdv.
Érdekesen írod le a történetet.
Üdv. Kata
Teljesen egyetértek artur kollégával. Én például még nem láttam a filmet, és szeretném megnézni, erre te most lelőttél egy csomó poént, szépen magyarul szólva súlyosan "spoilereztél". Épp hogy csak az utolsó fordulatot nem árultad el! 😀
Egyébként szeretném, ha megszívlelnél egy jó tanácsot. Arról van szó, hogy állandóan archaizálni akarsz, ami nagyon idegesítő tud lenni. Sokkal-sokkal olvashatóbbá és természetesebbé válnának az írásaid, ha a sok "kik", "kiknek", "s" helyett az "akik", "akiknek", "és" formulákat használnád. Az első kettő egyébként ma már nyelvtanilag sem helyes, hiszen kérdőszóként funkcionál. Tehát az első mondatodban ("Ki ne szeretne…") teljesen rendben van, de később ("ki nem volt épp…") már hibás és irritáló is. A "s" teljesen rendben volna, ha csak minden második-harmadik alkalommal használnád, és mellette többet "és"-eznél.
(folyt. köv.)
Ezek a dolgok általános hibák az írásaidban, nem csak erről a cikkről van szó. Észrevettem, hogy amikor írsz, akkor egy teljesen művi, erőltetett nyelvet szeretnél használni, ami hatalmas hiba, és nem is illik hozzád. Kérlek, írj úgy, ahogy beszélsz, tehát ha hangosan felolvasod valamelyik művedet, az olyan legyen, mint amikor spontán megszólalsz. Legyen természetes és egyszerű a szöveged, és máris klasszisokkal jobb leszel. Ne akarj modoros angol lord lenni, mert azzal mindent elrontasz. Én azt mondom, légy zabolátlan és szenvedélyes, és egy-egy gondolatodat úgy írd le, ahogy mondjuk nekem mondanád, ha telefonálnánk, és ne farigcsálj rajta. Hagyd a fodrokat… 😉
volt már olyan, hogy mindenki milliomos volt, de azt úgy hívták, infláció.
nem az a fontos, kinek mennyi pénze (vagyona) van, hanem hogy több legyen, mint a szomszédjának. egy rozzant trabant is elég, ha a szomszéd talicskán jár.