Browsing: elmélkedés
Ma fáj a csend, csonthártyámig ér. Hangtalan kalapáccsal kopogtat – tavaszt remél…
Az a múltkor látott kislány, hova igyekezett? Még a felleg is csillámot szórt lába elibe.
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye, sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Minden alkotás egy ablak, amellyel bepillanthatunk egy másik ember lelkébe, sőt a lelkének…
Nézd, még ott áll az a fa!- még az ősöm ültette, mikor dedjét szülte. Dús árnyékában megpihenhetünk…
Valóban önként és dalolva tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy hímrímet csak hímrímmel szabad fordítani?
Égi mesének nyögés a vége, torz sóhajként, ahogyan földbe ér. Küzdeni hívatott s hibáitól egyre dicső újrakezdést remél. Ördögi tánc…
Meghajlott gerinccel, az ezernyi gondban fényem mocorog. A tavaszpontban fészkelni kezd. Rügyező kéreg, könnyed éveim könnyeimtől félnek. Mit ad Isten,…
Mi kell ahhoz, hogy szikra gyúljon, Lángot, tüzet gyújtson, s megmaradjon, Bölcs elméből egyszer kipattanjon, Századokon át élénken lobogjon? Mi…
Ott születtem, hol a sugatag több ágra szakadt, s görgetett csörgőhangú kavicsokat, hol hegyek-völgyek dédelgettek, pázsitos tisztások átöleltek, erdők, berkek…