Böngészés: költészet
A viselkedés rejtett, szinte láthatatlan pszichológiája valósággal megkövetli az embertől…
Az ócska, szánalmas Világ eldobott, félig üres konzerdoboza – vigyázni kell! -, kis híján benyel…
Tört-tükrökbe nézek. Gyűlnek körém számító, alamuszi kis férgek, körbevesznek…
Mondák már neked, hogy rosszul állsz hozzá a dolgokhoz?! Nem az elérhetetlen,…
Valahol talán terád is várakozik az Egy-Valaki. Valahol várnak még megelégedett…
A leghosszabb készülődés egy egész Életen át; hozzátapadva a szívekhez, az hogy Ki voltál…
Mögöttem már a kezdődő Nyár vázlatai látszódnak a smaragd-szín fákon. Hordozom…
Feneketlen nagy mélységbe Hullok az örökös éjbe. Annyi mindent megéltem amitől félni…
Elveszett az Ember: A szív a bőr határai között lázong üvölt, mert mást aligha tehet…
Mint, aki titokban mániákusan tart a végső elmúlástól. Hosszú, bejárhatatlan távokban az ember…