Böngészés: költészet
Mint, aki titokban mániákusan tart a végső elmúlástól. Hosszú, bejárhatatlan távokban az ember…
Az otthontalan marakodásban a megtévesztve manipulált Ember hamarján elszivárog…
Mint, aki sejti, bölcsebb a betűknél, kútba épített toronyból leugrik, hisz rég megutálta…
Reggel feküdtem magzatpózban. Hol a helyem e puhított Iszonyban?! ,,Magad is bátran…
Milyen termékeny nyugalom. Talán a halhatatlan beteljesülés ideje, azért ilyen megelégedett.
Hajnali három; egyszerűen felkelsz és ott állsz a tejfehér hajnali szorongásban…
Mint ordas idők foglya, fokozatosan halunk vissza az időbe! Csillagokra vártán ordas…
Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik…
Éveinkkel együtt kedvenc évszakunk s álmaink vesztése is bármikor bekövetkezhet!
Háromnegyed hat elmúlt!
Az álom megváltó édenéből, ím, kiűzettél…