Browsing: abszurd
A huszonegyedik század gyermeke vagyok, újkori próféta kinek jó szokás szerint, szanaszét hever tenger-öl holmija Csodálom lámpámat, ha esténként zúgva…
Történt egyszer,a kezdőponton innen és túl,a pluszvégtelen és minuszvégtelen között elterűlő mértani Síkban,hogy egy magát Átmérőnek nevező gőgös egyenes ketté…
Szám tátva maradt a piszoárok csempe-magányán, cipőm leragadt a padlózat hideg kabátján. Mit látott szemem a mocsok-foltokon? Hát elkábult életem…
Szavaink mi magunk vagyunk kimondani, vagy visszanyelni vágyunk magunkból valamit. titkot vagy csak oktalan fecsegést, álmainkat vagy hazug ámítást. mi…
Ha minden ember egy játék szerint élne A világon mégtöbb rossz dolog történne Nem mindig tehetjük azt amit akarunk Mert…
Jön a ború, sír az árva: Keze karmol, szeme zárva. Kapualjban ül reszketeg, Feje felett dús fellegek Ragadják az éjszakába.…
Tudod. Téged is megtalál a programozott sejthalál. Múltba zár a múlt bazár; maharadzsa, caesar, cár.
Eldobott ének kupaca hever. Nem tudni, hol. Megfejtetlen jelek és időben elveszett, egykor tán ismert nevek halma szalad a felbomlott…
Megint itt van, ebben a számára ismerős helyiségben. Körülnéz. Minden a helyén az elvégzendő feladathoz. Na lássunk neki. Nem akart…