Megint itt van, ebben a számára ismerős helyiségben. Körülnéz. Minden a helyén az elvégzendő feladathoz.
Na lássunk neki. Nem akart sok időt elvesztegetni, mivel úgy gondolta, más, fontos dolgoktól vonná el erejét, és figyelmét. Végül is számtalanszor sikerült már, szinte rutinná vált nála.
Ez most úgy tűnt, nehezebb és kimerítőbb lesz, mint lenni szokott. Felkészült hát, és nagyobb koncentrációval látott neki, mint eddig bármikor. Az eredmény nem maradhat el.
Mindent ugyanúgy tett, mint mindig. Hosszú idő után mégis most érezte újra, ma valahogy másként lesz. Megpihent kissé, azután még több energiával újra kezdte.
Mennie kell, már vár reá a következő feladat. Félbe sem hagyhatja, ha már idáig eljutott. Most már végig kell csinálnia.
Ez már túlzás, kissé kezdett ingerültebb lenni. Még többet beleadott. Majd ő megmutatja, akkor is befejezi, addig innen el nem megy. És végre érezte, feladata végéhez közeledik. Most már tudta, nemsokára befejezheti. Na, ez az! Készen van!
Verejtékező homlokát megtörölve, megkönnyebbülten nyúlt a perforált papírgurigáért.
6 hozzászólás
Hihííí!
Hiszed, vagy sem az első sor után én már a sz@rásra gondoltam, beleláttam a gondolatodba 🙂
Hanga
Szia Hanga!
Pedig igyekeztem máshogyan kezdeni. Tulajdonképpen, azért is írtam, mert mostanában a munkahelyemen ez megy. Hiába dolgozunk egyre többet, egyre jobban, a vezetőség véleménye, hogy munkánk egyenlő az említett végtermékkel. Gondoltam, leírom, azért is nekem legyen igazam.
Üdv.
Nagyon jó! Hosszasan nem kívántam ecsetelni, de a gép rákényszerít.
Szia Epipapi!
Már én is jártam úgy.
Üdv.
Igaz,hogy ez is az élethez tartozik,de már oda is bevinni az irodalmat…
Akkor inkább egy sajtóterméket.Véleményem szerint a fönökeink által való értékelése munkánknak másképp is kifigurázhato.
Üdv!
Tőlem csak ennyi “produktum” tellett.