Browsing: abszurd
Szabó G. István: Evolúció Üvöltő szelek nyalják a hóvilág jéggombócait tarka nap alatt, esővíz lubickol árkok beleiben, halk-tétova böffentések jelzik…
Fényben úszó terem közepén Boldog párok suhannak körbe. Lassú táncuk uralja az éjt A zene ma este lelkeket tölt be.…
Különös szelek söpörnek végig a városon, kósza lelkek járnak a néma utcákon. Szürke életükbe semmi nem hoz fényt, egyikük sem…
Sárga házban lakom. Értéktelen vagyon. Ingatag ingatlan, talán eladom, de senkinek sem kell, mert postaládám az ábrándozás egy fára lőtte…
Itt nyugszok. Illetve, Itt nyugszol TE. Huszonnyolc évet éltél, Gyűlöltél-szerettél… Voltál munkátlan régész, kit majd szétvet az ész, próbáltál emberséges…
belső sikollyal kísért szorító, gyilkos érzés a tudat éles kése most folyik végig a legérzékenyebb érbe a szemek kékek és…
Ezerszer kértelek ne zaklass, ne követelj, ne háborgass ne kérj és ne is adj ne kiáltsd bele az éjbe, hogy…
Emitt ballag egy malac, természetesen a farka kurta . Mi másról is szólhatna a történet, mint egy kurta farkú malacról,…
Kérlek állj meg, Igen, te ott, a tömegben Állj meg, Érted jöttem! Elviszlek, gyere, Mire vársz? Unatkozom Míg ott állsz!…
[IG_KITOLT] Valamikor az ősidőkben, régen, talán még a dinoszauruszok idejében alighogy szárnyrakapott a mocsárból vagy százezer szúnyoglárva, kettő a csapatból…