Idők sarkába beszórítva,
akár megkínzott hordák,
kicsinyes, fetrengő patkány-falkák
egyre inkább szétcincálják
a romba dőlt hétköznapokat,
könnyűtáskás, karikás szemekkel
ezredvégi bohóctréfát produkál
egy-egy sehonnai Celeb-huszár,
tompított agyú divat-ikon.
Bár hangtalan szólal meg
a manipulatív érdekszférák zenéje,
az ember nem lehet olyan ostoba,
hogy meg ne hallja, ha a feje fölött
rendelkeznek kicsinyes, basáskodó,
alamuszi Igazgató-főnökök,
zűrzavaros, sántító évtizedek.
S már megint ott tartunk,
mint harminc egynehány évvel ezelőtt,
amikor még sokan azt hihették,
hogy a könnyed szabadságot
kaptak ajándékba messziről,
és hogy majd kolbászból lehet
a hitvány drótkerítés.
Következhet a haknis bolhacirkusz-dráma
következő semmitmondó,
alamuszi felvonása;
a bunkóság most előbb Ferrari,
Lamborgini, vagy Porschén jár.
E dáridózó vurstli-Világban
valami masszív, barátságtalan
rothadásszag terjeng
az orrok alagútjaiban.
S miközben influenszerek
kényeskedve kelletik maguk
a net-sztrádán;
a virtuális exibicioniuzmus
egyre népszerűbb,
és szemmel láthatóbb.
A gerinctelen gerincek vajon
mikor roppannak ketté?!
– Valaki elejtett egy ropogós,
tetszetős ötezrest,
s kisebb bűntudat alakult
immár ki a zaklatott
agyak bilincsei közt,
hogy akkor most felvegye-e
az illető a bankjegyet,
vagy mi lesz?!
Az Idők folyamatosan
lyukasodó nadrágzsebéből
bizony mondom rendre kihullik
a lekváros strómanos
haszonlesés-kilincselés.
A tortaszeleteket is csupán
csak bizonyos perc-emberkék
kaphatják meg s míg már ott tartunk,
hogy luxuscikknek számít a burgonya,
hagyma, kenyér – lilahagymakarikákat
nem tesznek sültcsirkékből
visszamaradt szaftos kenyerekre,
mert időközben annak is
hamarján felszökött az árfolyama.