Browsing: műfordítás
Magas üvegből a liliom hol van, mit a kezed ápolt szakadatlan? Elhalt? Hová tűnt orcád…
Óraszámra járok Rengeteg ölén. Hársak, tölgyek árnya Borúl rám, fölém. Vadgalamb bugása…
Legfeljebb kitakarítunk Szívet, lelket, fület, szemet Legfeljebb vággyal szakítunk…
Az életem bevégezetlen, Megálltam érted félúton. Mindig te érted sirt a lelkem S most is szerelmed…
Sosem volt, hogy sírtál keservesen, hogy izzó könnyek törtek belőled elő, s a fájdalomtól…
Nem a koldus a legszegényebb; Oh, nála sokkal nyomorúbb, Ki aranyért sem bir szerezni…
Elmémmel érzem, míg magamban járok, a kikelet hogy reszket fenn az ágon. Hogy rád egyszer…
Méghogy lélek? Tespedő tücsök szól bennetek. Mint csörgő – bolond sipkáján –, koldul…
A naplemente földje messze,hol egy nagy folyó folyik a bíbor fellegek mögött le, követve Napnak…
A király ünnepét fogom énekelni, Mikor összegyűltek a dal fejedelmi Fényes Visegrádra…