Browsing: prózavers
Egy nyári vasárnap reggel kamasz fejjel ültem az ágyon, széles vigyorral a számon. Férfivá lettem azon a reggelen, a napot…
Der Dichter Der Erde Schmerz, der Erde Wonnen, Wir haben redlich sie getheilt; Ich trank mit euch aus einem Bronnen…
Köszönöm az értékelő szép szavakat. Szépek a szép szavak a papíron, de én jobban szeretném a füledbe súgni, hogy a…
– Szia! Tudod, az eső most éppen úgy zuhog! – Szia! Tudod, nálunk már rég elállt. – Dobol, türelmetlen veri…
Tán ki kéne… Tán ki kéne innen valahogy már menekülni, Felpakolni asszonyt, gyermeket, Napi szennyes gondokban nem elmerülni, Van itt…
Zúduljon alá a hideg őszi eső. Koppanjon a cseppje száraz leveleken. Csörgedezzen tovább a sebes patakokban. Legyen szürke, sötét felhős…
Gyönyörűt álmodtam éjjel – Betlehem városa felé a Szentföldön jártam. Égi csillag fénye mutatta az utat.A hívő nép mindenfelől ünneplőbe…
Sétálni indultam a mezőre, hogy gondjaimat kissé elűzze. Tanyán nőtt gyereknek erős kötelék ez, ahogy múlik az idő, vissza a…
És abban a pillanatban mikor az égő lámpa melegétől a hangulatgyűrű is felmelegszik, és rozsdabarnáról zöldre, majd kékre szelídül, eszembe…
Emlékszem, mennyi mosolyt csaltál mélyszántású, műszakokban érlelt arcára anyádnak, s hányszor bújtál csalódásait, bánatait zokogó-italba fojtó karjaiba. Elhaltak bennük a…